Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Vargha László Gyula: Néhány morotva vizsgálata és hasznosítása a Felső-Tisza-vidék környékén

Kétérközi morotva 3 m-en 0,09 ml 2 m-en 0,06 ml 1 m-en 0,03 ml 0 m-en 0,06 ml Tolnai-holtág 2 m-en 0,3 ml 0 m-en 0,4 ml Ha összehasonlítjuk a két oszlop eredményeit, rögtön kitűnik, hogy a kiforrottabb Tolnai-holtág jobb eredményeket tud felmutatni. A Tisza morotvái többségükben időszakos folyóvízzé alakulnak, ezért megbomlik bennük a megszokott állóvízi életközösség. A tiszai morotvák tehát az áradás után tavasszal késésben vannak a háborítatlan holtágakhoz képest. Azt, hogy milyen értékű a holtág, további vizsgálatoknak kell eldönteni. A kiértékelést sem tekintjük befejezettnek. A morotva rovarfaunája meglehetősen szegényes. Nagyobb termetű csíkbogár- vagy csiborfajjal nem találkoztunk. A vízihálózások arról tanúskodnak, hogy a szitakötők elég gyakoriak lehetnek. Bizonyítja ezt a gazdagabb lárvazsákmány. A legtöbb faj a poloskák közül került ki. (Heteroptera) Meghatározott fajok: közönséges búvárpoloska (Sigara striata), közönséges molnárpoloska (Serris palludum), botpoloska (Ranatra linearis), vízmérő poloska (Hydrometra stagnorum), csíkpoloska (Naucoris cimicoides), víziskorpió (Nepa rubra), hátonúszó poloska (Motonecta glauca). Abból kiindulva, „hogy a szintézisnek legmagasabb fokát a geográfusnak kell elvégezni" (idézet: Kádár L.: Biogeográfiai című könyve 15-ik oldaláról), foglalkoztunk biocönológiai mérésekkel is egy jellegzetes morotvánál. Vizsgálatunk célkitűzésében természetesen földrajzi. Szem előtt tartottuk, hogy a földrajzi burok tényezői együttesen érvényesülnek és egymást befolyásolják. Ilyen elgondolás alapján a morotvák hasznosításának megállapításához szükséges a plankton ismerete is. Tehát azért végeztük el a biocönológiai méréseket, hogy tisztább képet kapjunk egy morotváról, annak élővilágáról, hogy ez segítsen bennünket annak megállapításában, miként hatnak ezek a vizsgált Felső-Tiszavidéki tájra. A vizsgálat gazdasági hasznosítás szempontjából volt számunkra jelentős. Ismerjük azokat a „sokrétű kölcsönhatásokat, amelyeket a táj szerves és szervetlen tényezői egymásra gyakorolnak, látjuk, hogy a biocönizmus a természeti tájnak olyan jellegzetes alkotóeleme, amely egyidejűleg a táj terméke és formálója is" (Kádár L.) Ügy véljük nincs további bizonyításra szükség a vizsgálat létjogosultságát illetően. A biocönozis állománya időben sem állandó, nagy eltérések mutatkozhatnak az évszakos ingadozásoknak megfelelően, de ezen belül az állatállomány egy-egy tájon a folytonos ingadozások ellenére évi összegben állandó, ezért nyújthat bizonyos tájékoztatást e próbaszerű vizsgálat is, amelyet Tiszateleken végeztünk el. A morotvák jelentős szervesanyag-termelője a plankton. A planktonegyedek lassan lefelé hullanak a vízben, és amikor elérkeznek egy olyan rétegbe, amelyben a környezeti tényezők: fény, hőmérséklet vagy a kémiai viszonyok számukra nem felelnek meg, életműködésük megszűnik — elpusztulnak. A lesüllyedés sebessége a lebegő anyag és a lebegtető közeg fajsúlya közötti különbséggel egyenesen arányos. A víz hőmérséklete is befolyásolja a lesüllyedés sebességét. Megfigyelhető a vízhőmérséklet emelkedésével a süllyedés sebességének növekedése. 55