Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Vargha László Gyula: Néhány morotva vizsgálata és hasznosítása a Felső-Tisza-vidék környékén

kott e kastélyban.) A kastélytól kb. 150 m-re húzódik mintegy 7 km hosszú ,,Dög-Tisza" nevű morotva. Széchenyi első kapavágásával kezdték itt meg a Felső-Tiszavidék szabályozási munkálatait. Az Ármentesítő Társulat a balparti gátat Széchenyi-Gátnak nevezte el. A morotvához közeli, Vajdahunyad mintájára épült kastély még jobban emeli az erdőkkel körülvett terület pompáját. A természeti adottságokat a vízgazdálkodás szempontjából komplexebb módon is ki lehetne használni. így pl. igen alkalmas lehetne kajak-kenu és egyéb vízisportversenyek rendezésére. A holtágak részei: Dög-Tisza, Darab-Tisza és a Malom-Tisza morotva. A Felső-Tiszavidéki morotvákról általánosságban elmondhatjuk, hogy a különböző koruk és méreteik miatt a feltöltődés különböző állapotaiban vannak. Különböző korú morotvagenerációkat képviselnek, de így is ezek a táj legfiatalabb alaktani elemei. Tiszadob idegenforgalmi üdülőhely és hétvégi pihenőhely kialakítására igen alkalmas. A környezetet és a természetföldrajzi adottságait tekintve ez nem vitatható, de hogy Tiszadob valóban alkalmas legyen e szerepre, egész sor gazdasági, közlekedési problémát kell megoldani. (2. és 2/a sz. ábra.) Rakamaz és Tímár közötti m.orotvák Az atlaszokon is szépen látható a Tokajjal szemben elterülő Rakamazi morotva. Ez elég távol van a jelenlegi Tisza-medertől. Ezenkívül Rakamaz— Timár között több morotvató is található, (Aranyosárok és a Holt-Tisza) melyet a horgászok paradicsomának neveznek. Ezeket a rajzon szeretném bemutatni. A feltüntetett „morotva" felírású részt a Tisza feltöltötte. A morotván felül 2—3 m-es áradmányos homok van, alatta 2—3 m vastag agyag található. A morotva alakja, mélysége mutatja a Tisza egykori medrét. Ezen a területen a rajzon látható laterális (oldalazó) erózió hatására jöttek létre a morotvák. Az itt található morotvatavak és a feltöltött morotvák mutatják, hogy nagyfokú mederváltozások történtek. Kb. 150 évvel ezelőtt 300— 1000 méterrel volt a faluhoz közelebb a Tisza medre. A laterális erózió a sodorvonal támadási pontján a legnagyobb rakamazi és timári részen az erózió hatását kövezéssel csökkentették. A morotvákat tavasszal színpompás füzes övezi. Gazdasági jelentőségük abban mutatkozik meg, hogy a közeli községek tsz-einek lehetővé teszik az öntözéses gazdálkodást, a kosárfonást stb. (3. sz. ábra.) A Felső-Tiszavidék élővilágát — a mai ártéri területeken kívül is — ezek a morotvák és környékei teszik jellegzetessé. Gazdaságilag hasznosítható a morotvák halállománya. Legtöbb: a ponty, de jelentős a compó, kárász és a csuka is. Hínártársulások közül gyakori a súlyom (Trapa natans). A hínárnak nagy szerepe van az áradásokkal kapcsolatos feltöltődésben, mert megköti az iszapot. A Kétérközi-morotva részletesebb vizsgálata Mielőtt rátérnék a Kétérközi-morotva tárgyalására, röviden jellemezni kívánjuk a Kétérköz—Záhony között található holtágakat. Mindegyikre jellemző, hogy a Tiszával áradáskor kapcsolatba lépnek. Ez az oka annak, hogy egyik holtágban sem lehet kialakult flórát és faunát találni. A háborítatlan holtágakra jellemző kép csak a Tisza visszalépésekor észlelhető, de mivel a folyó látogatása az év folyamán elő-előforduló, ez nagyon gyengén alakul ki. Nádat, sást, gyékényt, de még hínárnövényeket sem lehet tavasszal még nyomaiban sem felfedezni a Tisza visszavonulása után.