Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Sóvágó Mihály: Hortobágyi madármegfigyeléseim

124. HÁZI ROZSDAFARKÚ Phoenicurus ochruros GM. Ritka átvonuló, 1963. IV. 21-én és 1966. X. 16-án Halastón észleltem egy-egy példányt. 125. FÜLEMÜLE Luscinia megarhynchos Brehm. Az ohati és újszentmargitai öreg tölgyesekben fészkel. Éneklő példá­nyok száma esetenként 3—7 közt volt. Másutt nem került elén}. 126. KÉKBEGY Luscinia sveeica L. Erről a gyönyörű madárról négy esztendőből vannak adataim: 1962. V. 31-én egy éneklő hím mutatkozott Halastón. 1966. V. 19-én a XI­es medencében egy, ugyanott V. 31-én egy öreg és egy fióka. 1967. VI. 4-én Halastón két hím, egymástól nagy távolságra; végül 1969. V. 11-én egy násztáncot járó hím, a gyökérkúti tó egyik száraz meden­céjének nádasában. Kétségtelenül fészkelő faj, de igen ritka. 127. VÖRÖSBEGY Erithacus rubecula L. Gyér számban vonul át márciusban, szeptember—október hóban. Mindig csak Halastón láttam. 128. RÉTI TÜCSÖKMADÁR Locustella naevia Bodd. Dr. Keve András társaságában 1966. V. 19-én hallottuk egyetlen egy­nek a pirregését Halastón. 129. NÁDI TÜCSÖKMADÁR Locustella luscinioides Savi. Halastón rendes fészkelő, főleg a VI-os medencében, ahol 1966. IV. 24-én hat is pirregett. Ugyanabban az évben V. 19-én a VII-es, Vill­as és Xl-es medence nádasaiban összesen 9 szólott. Meg kell azonban említenem, hogy 1957-től 1965-ig, vagyis nyolc éven át egyetlen egy­szer sem hallottam a hangját. 1966. VI. 26-án a gyökérkúti tónál is pirregett egy példány. 130. SITKE Lusciniola melanopogon Temm Összesen két adat: 1955. VIII. 27-én Halastón láttam egyet, 1967. VI. 4-én a 80-as kőnél levő nádas, gyékényes részen egy másikat. 131. NÁDIRIGÓ Acrocephalus arundinaceus L. Közönséges fészkelő faj, nemcsak a halastavak és a folyó nádasaiban, hanem az erek, csatornák, sőt árkok partján növő, jelentéktelen kis nádfoltokban is. Állománya sok száz pár. 1959. VI. 18-án egyetlen nap alatt 90 karicsáló példányát jegyeztem fel csak Halastón. Ez ugyan kiugró nagy szám, más években egy úton átlag 40 helyen énekelt; de mivel egy nap alatt Halastónak rendesen csak felét, harmadát jártam be, ennél több a költő párok száma. Rendszerint április utolsó harma­dában érkeznek és júliusban még javában szólnak. Évente kétszer köl­tenek. Augusztusban elnémulnak, megfogynak, szeptember 20. körül tűnnek el végleg. Karicsálásuk a tavaszi, nyári Hortobágy egyik leg­jellemzőbb madárhangja. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom