Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
É. Kiss Sándor: Fok
Az említett latin elnevezések mellé a korabeli nótáriusok legtöbbször odaírták, hogy azok csak vulgariter (1346, 1387) vulgo (1437), in vulgari et materno serrnone (1489) 'közönségesen, népi és anyai nyelven mondatnak fo/cnak'. A fokok addig voltak gyakoriak és jelentősek, amíg a folyókat nem szabályozták, töltéseket nem emeltek, amíg a mocsarakat le nem csapolták, amíg a folyók vize évről évre szabadon áradt a fokokon át ki, majd rajtuk vissza a mederbe. A folyók és belvizek szabályozása után a fokok szárazon maradtak, a szél, eső, a hólé lassan behordta őket. Elfelejtették legtöbbjüknek a nevét is, s amelyiké megmaradt, az is elvesztette eredeti jelentését. Csak az egykori fok helyét, a környékén lévő legelőket, réteket, szántókat jelenti, s az élő nyelvben már nem emlékeztet a táj korábbi állapotára. Kisújszállásról hadd idézzek erre egy példát. A város határának egyik részét mind a mai napig Mírhó-nak nevezik. Ma azonban már senki sem tudja, hogy ez valamikor egy fok neve volt. „Kis-Űjszállás ... a Myrho nevezetű Foknak elfojtása előtt a Tisza kiöntései által rongáltatott, és az említett fokbúi kifolyt sok víz által határjának lapos nagy része majd 12 esztendeig hasznavehetetlen sivatag rétté tétetett; de 1786-dik esztendőben 20 000 embernek munkálkodásaik és 250 000 marháknak igázások után erős Töltés készíttetett, mely által megmentvén a sok föld, most nagy hasznot szolgáltat" 1 1 A hortobágyi nagy tavak, laposok, rétek helyén halastavakat építettek: Ohaton a Szomjú-lapos, a Fényes tó, a Derzsi-rét, Zámon a Csécs-mocsár helyén. A Máta északnyugati részén lévő Nagy-halastavat a Nagy-fenék, a Nagy-zsombékos, a Ludas- és a Kondás-fenék helyén létesítették. Ma már a Kungyörgy tava is halastó. A Nagyborsós-fenék helyén épült a Tároló és a Malomházi-tavak, Kónyán a Dankó-fenékben, Elepen a Fertőben, a Mikelaposban szintén halastavak épültek. E tavakat ma már a Tisza vize táplálja: a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna elágazásaival. A többi mélyen fekvő részeket sem önti már el a Tisza árja. Tavaszi olvadáskor, vagy kiadós esőzések alkalmával gyűlik bennük annyi víz, hogy az egykori fokokon keresztül egy részük a Hortobágyba, a Kadarcsba, az Árkusba, a Sárosérbe belefolyik. A fok szókincsünk legősibb rétegébe tartozik. Sokfajta jelentései rokonságban vannak egymással, hiszen mindegyik valami kiállót, kiemelkedőt, előre vagy oldalra kinyúlót jelent. Fok szavunk nagyon sokat foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is a magyar nyelvtudományt. Többen próbálkoztak finnugor eredetének bizonyításával, ez azonban megnyugtató módon mind a mai napig nem sikerült. Elhalt jelentésének felidézésével viszont érthetővé válnak a mai olvasó számára is Arany János költészetének alábbi sorai : ,,Sok ember esett el aznap a két részen: Négyszázezer bajnok, ha nem is egészen; A fok, mely alig bírt voln' el egy hajszálat, Szekeret elsodró vérözönné áradt." (Csaba királyfi I. ének, 67. vszakJ 298
