Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Dankó Imre: A hajdúböszörményi temetők költészete

Dankó Imre A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI TEMETŐK KÖLTÉSZETE A hajdúböszörményi temetők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy Kövér Sándor személyében alapos ismerőjük és művelődéstörténeti érdekességeiknek érdemes kutatója és ismertetője akadt.

1 Kövér Sándor idevonatkozó tevékenysége minden bizonnyal beletartozik az utóbbi időben tapasztalható temető, temetőkert, síremlékek, stb. kutatás fellendülésébe.' Ezt az érdeklődést a néprajzi vonatkozások felderítése, összefüggések kimutatására vonatkozó törekvések jellemzik. Kövér Sándor azonban megmaradt a történeti és a történeti-egészségügyi szempontoknál. Ezekhez alkalmazkodva ismertette a hajdúböszörményi temetőket és a más szempontokat, például az etnográfiaiakat és esztétikaiakat figyelmen kívül hagyta.

3 Pedig érdeklődését felkelthették volna ezek a tényezők is — ha más nem — egy, a közelmúltban történt „felfedezés" révén, aminek kapcsán mind a napi, mind pedig a tudományos sajtó behatóan foglalkozott a hajdúböszörményi temetők (temetés) esztétikájának egyik érdekes kérdésével. Ez az érdekes kérdés a hajdúböszörményi színes, illetve virágos koporsók megtalálása volt.

4 Sajnos, a hajdúböszörményi színes-virágos koporsók kérdése eddig nem hozott döntő változást a hajdúböszörményi temetők esztétikumának felderítésébe és feldolgozásába.

5 Annál is sajnálatosabb ez, mert közben Hajdúböszörményben megalakult a korábbi Nyugati temetőből a köztemető (1968). A többi temetőt lezárták és felszámolásukat megkezdték. A lezárással sok korábban általános temetési szokás, sírj elf orma stb. szorult háttérbe és indult megsemmisülésnek, feledésnek. Sok régebben általános temetési szokás, eljárás már most is eltűnt és csak emlékezettel érhető el. Pedig ha még most kezdetben nem is, vagy csak alig tapasztalható a változás a temető, a temetkezés szokásaiban, rendjében; világos, hogy már a legközelebbi jövőben jelentősebb átalakulások, változások következnek majd be, amelyek megsemmisíthetik a hajdúböszörményi temetők korábbi esztétikumát, annak egyes részeit, többek között „költészetét" is. Tanulmányunk a hajdúböszörményi temetés szokásaiból, a temetők számos néprajzi vonatkozásából egyet ragad ki s mindössze a hajdúböszörményi temetők költészetével kíván foglalkozni. Más tényezőket, vonatkozásokat csak szükségszerűen érintünk, főleg a jobb megértés, a szükséges ismeretek közlése végett. A temetőknek sajátos esztétikuma van. Ez az esztétikum szervesen beletartozik a temetőt használó nép, népcsoport szellemi kultúrájába, annak terméke, sőt egyenesen egyik legkifinomultabb megnyilvánulási területe.® A néprajztudomány régóta felfigyelt erre és több alkalommal is érdeklődéssel fordult a temetők világa felé.

7 Több etnográfus „szakosodott" is ezen a téren és a temetkezés, a temető csak egy bizonyos részét, részletét vizsgálta.

8 így például a nemrégen tragikus körülmények között elhunyt Zentaí 285