Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
tői nemcsak a közös gulyák szükségelte apaállatokat tenyésztették, hanem közös tulajdonban lévő állatokat is tartottak egyrészt a közös csapatokban, másrészt saját céljaikat szolgáló gulyákba, csordákba. Kimutatás a közbirtokosság Kecskésen elhelyezett állatállományáról Évek Törzsgulya Bikagulya Igásló Juhnyáj anya bárány Sertéskonda Ökör, tinó Bivalycsorda 1917 ? ? 12 ? 7 ? 36 ? 1925 37 52 7 661 303 ? 36 42 db 1926 31 26 7 525 230 109 34 49 db 1928 38 50 7 774 — 128 23 26 db 1929 62 33 37 905 222 80 7 A birtokosság állattenyésztésének színvonalát jelzi, hogy a ..magyar törzsgulyája országos viszonylatban is jó hírű", az itt tenyésztett kosokat pedig a miskolci vásáron II. díjjal tüntették ki. 20 1 Időközben a pásztorolt állatokból alakított csapatoknak megfelelően módosították a puszta legeltetési rendjét is. A Tiszaközé, a legjobb legelőre az igás állatokat, az ökörcsordát és a törzstenyészetet hajtották. Az ökörcsorda a Méhesháton, az aranygulya {törzsgulya) az Aligállónál, a bivalycsorda a Bivaly foknál legelt. Máig emlegetik a csegeiek hogy az aranygulyában igen szép borjúkat neveltek, mert éves korukig szopták az anyjukat. Tavasszal és ősszel, a hajtáskor a Tiszaközött legeltetett csapatoknak át kellett úszni a Kis-Tiszát. 20 2 A víz olyan nagy volt, hogy még az 1910-es években is nekidűltek a szarvasmarhák, úgy úszták át a vizet. Azért építették 1908 táján a pusziikai hidat, hogy megkönnjátsék a ki- s bejárást e birtokrészre. Mikor kiverték az állatokat a Tiszaközé, megszűnt a legelőn a szabad mozgás a csegeiek részére, mert féltek az ott legelő szilaj állatoktól. A Kecskést és környékét a következőképpen osztották fel az állatok között: A kistinógulya mindjárt útban a Gyökérkút felől a Mélyföldesen, az ökörgulya (ha átszorult ide) a Kettősön, a nagytinógulya a Kosárháton, a szűzgulya a Hármason, a csikóménes a Kanalaskútnál, az anyagulya a Vínkútnál, a bikagulya a bocai Remísznél kapott megfelelő járást. Az aranygulya ősztől bejárt az Ördög fokba, majd a Tiszaközött lévő szántóföldek tarlóit járatták vele. A sertéskonda és a nyájjuh a Vargahalomnál legelt. A közösségi gulyákat, méneseket kedvezőtlen időjárás, a szárazság miatt nyár közepén is hazahajtották a belső legelőkre, esetleg kezestartásra szorultak. Megvárták, míg megesőzött, s megújult a mező, akkor visszahajtották Kecskésre. Jellemző módon, még 1932-ben is így jártak el. Ekkor a gulyák augusztus végén beszorultak a városra, de szeptember 13-án újra lehajtották, s ott maradtak november 15-ig. 20 3 264
