Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
Az állattenyésztés, a legelők, a szénatermő rétek és a nádasok közös tulajdona, illetve annak közösségi használata egyenesen követelte a közös, testületi irányítást. A sokrétű igények összehangolása másként elképzelhetetlen. Különösen azért, mert a szántóföldi műveléstől eltérően a legeltetéshez nemcsak azok jogait ismerték el, akik a redempció révén folytonosan részesültek a köztulajdon hasznából, hanem kisebb-nagyobb mértékben azok is hozzájuthattak a haszonvételhez, akik az irredemptusok közül kerültek ki. Tárgyaltuk már, hogy mely területeken érvényesült a tanács irányító és ellenőrző szerepe; az állatcsapatok járásának kijelölése, a legeltetés rendje feletti őrködés, a pásztorok állítása, a legeltetés zavartalanságának (pl. kutak ásása, rendben tartása, állategészségügyi intézkedések, gulya beli marhák sózása stb.)" 7 biztosítása, az apaállatokról való gondoskodás, különösképpen is a minőségi lótenyésztés meghonosítása kedvéért. A kaszálók tilalmazása, majd felosztása, a szénagazdálkodás szervezése, a nádlás jogának érvényesítése, stb., mind-mind a tanács gazdasági feladatai közé tartoztak. A földműveléshez hasonlóan azonban itt is igen korán jelentkeztek olyan igények, amelyek a kötöttségek alól ki akartak törni. E téren a magán-legeltetés, illetve a gazdatársulások legeltetési gyakorlata jelentett bizonyos kötöttségmentes lehetőségeket. Az elmondottak mellett még egy sajátos szerepet is vállalt e korban a tanács, nevezetesen azt, hogy a fenti funkciók jobb ellátása végett önmaga is gazdálkodott. Részint az apaállatok biztosítása, részint a különböző közigazgatási, illetve gazdasági feladatok ellátása végett tartott igásállatok takarmányozására bizonyos nagyságú szántóföldet művelt, illetve szénát kaszáltatott. De gazdasági szerepe nem merült ki ebben, mert az árendálások hosszú gyakorlata közben állandó pénzkezelési feladata is volt, illetve a bér és a befolyt összeg közötti különbözeteket is ki kellett egyenlítenie. A már elemzett árendális gyakorlatból világosan kimutatható az, hogy a külső pusztákon árendá ban történt legeltetés nagymértékben a módos redemptusoknak, azon belül is a sok állatot tenyésztőknek kedvezett. A tanács gazdálkodási rendjére kevés adatunk van a késő feudális korból. Az 1860-as évek gazdálkodásáról megfelelő képet alkothatunk, ha az alábbi táblázatot áttekintjük: 11 8 Évek Bika db Csődör db Búza kila* Árpa kila Zab kila Köles kila Ökör db 1841 7 ? 7 ? 7 7 24 1860 20 7 ? ? 7 7 7 1868 9 9 3361 1519 416 — 7 1869 ? ? 108,9 197 60,2 17,5 7 •Egy kila = 75 icce (60 liter) 252
