Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
kiemelkedő eredményei. Tiszacsege kimagasló helyét a nagybirtokok jelenlétével magyarázhatjuk. b. Az egy kh szántóföldre jutó ló és szarvasmarha száma általában magasabb városunkban, mint az összehasonlító alapul szolgáló helységekben. (A Kecskést, mivel az legelő, ide nem számíthatjuk!) c. A juh- és a sertéstartás adatai azonban azt bizonyítják, hogy Kisújszálláson alacsonyak e mutatók. Különösen magasak Kunmadaras juhtenyésztésének adatai. d. A baromfiak magas aránya Kisújszálláson a tanyás gazdálkodás lehetőségeivel, másrészt a kedvező budapesti értékesítési lehetőség kihasználásával függ össze. e. Ha a kisújszállási állatszámot a legelő-rét területéhez viszonyítjuk, akkor Turkeve kivételével minden település mögötte marad. Ez az arány még akkor is kedvező, ha a tiszacsegei birtokot is ideszámítjuk. A közbirtokosság, illetve a városi tanács szabályozta a legelőre hajtható állatok számát, a legeltetési jogot, de a legelőre hajtható gulyák, ménesek, csordák, közösségi nyájak és kondák nemét, fajtáját, illetve egyegy csapatban az állatok számát is. A közösségi állatcsapatok számának alakulása 8 6 Szarvasmarha Ló Juh Sertés Évek gulya ökör tehén borjú extenzív hámos szilaj kos konda csürhe csorda ménes nyáj 1800-as 2 1 2—3 ? 2 2 7 1 ? ? 1841 ? 3 3 ? 1 2 ? 2 2 ? 1860 2 2 3 2 1 2 ? 1 ? 1869 2 1 2 2 2 2 ? 2 6 ? A legeltetett állatcsapatok számát természetesen elsősorban gazdasági lehetőségeikhez és a tenyésztési célokhoz, feladatokhoz igazították. Ezért állítottak a XIX. század elején a városban kancaménest, vagy a XX. század elejétől Kecskésre törzsgulyát, illetve választották szét az ökörcsordát, borjúcsordát és szerveztek kistinó- és nagytinógulyát. A tenyésztési célok mellett az egy csapatba vert állatok száma is meghatározó szerepet kapott, mégpedig azért, mert a nagyobb számú állatot nem lehetett gondosan pásztorolni (itatás, legeltetés, őrzés). Az egy csapatba hajtható állatok számának felső határát tehát ismét az optimális tenyésztési feltételek szabták meg, az alsó határát pedig a pásztorok minimális (létfeltételeket biztosító) bére jelölte ki. Az egy pásztor előtt lévő állatok után járó darabonkénti bérnek biztosítani kellett a pásztornak, családjá248
