Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
A város határának művelési ágak szerinti felosztása 1854-ben, 1895-ben és 1935-ben összes (1600 nöl) Szántó %-a Legelő Rét Kert Szőlő Erdő Egyéb 35 845 12 040 35% 16 720 4655 1557 426 — 447 35 837 28 428 79% 87% 1 740 2487 134 57 4 2987 35 628 31 010 79% 87% 2 001 278 212 178 94 1855 1. Szántóföldek A kisújszállási öregek azzal tartották, mondja Ábri Károly adatközlőm, hogy ,,a templomon innen (délkeletről) nincs jó föld. Az csak azért föld, hogy keresztül menjenek rajta az emberek." Szerinte a város forintos földiéi ,,a Szejkő, Turgony, Szőr fű, Csorba, Babó, Konta, Igarijó és a Ludas voltak. Azzal (mármint a forintos földekkel) minden redemptus gazda maga rendelkezett. A régi legelők pedig a Kisréte n, a Nagyréten, a Villogón, a Varjason, a Bikáson és a Göringyesen terültek el. így beszéltek az öregek a határról; van forintos főd és tellitórium (territórium). Az előbbi állandóan felosztott állapotban volt, az utóbbit osztatlanul birták. Az 1840-es években készített Forintos földek ideája tőkeföldként a Turgonyt és Csorbát tartotta számon, amelyből egy forintos váltság után 646 13/60 nöl szántó jutott a redemptoroknak. Ezeket tehát parasztbirtok gyanánt egyfajta váltókényszerrel művelték, azt látszik bizonyítani a Turgony és a Csorba első, második osztály, illetve ugyanitt a Szoszkina határrészek külön-külön (négyes tagolódású) szerepeltetése is. Itt meghatározott mennyiségű részingatlant birtokoltak az egyes gazdák (így 448, 92, 76 és 28 ="646 13/60 nöl forintonként). 8 5 Ezen határrészek nyomásos műveléséhez a lehetőségek adottak voltak, a dűlőkre osztott nyugati határrészt tehát nyomásos gazdálkodás elvei szerint művelték. Esetenként a tarlót vagy az ugart az egyes állatcsapatok részére felszabadították, s az állatoknak legelőül szolgált." A tagosítás 1850-ben e földeket érintette. Az ideiglenes földművelésre használható réteket és legelőket is felosztották időnként a redemptusok között, az így felosztott, de állandóul ki nem sajátítható földeket nevezték apróbb osztályoknak, illetve osztály földeknek. Bár a tőkefölddel együtt elidegeníthető volt az osztály föld is. Zálogba vétel esetén egyenlő jogon birta a zálogos mind a tőke földet, mind az osztály földet." Az osztály föMek művelési rendszere a forgóföldek elnevezésből következtetve is egyértelmű.® 8 Ezeket tehát háromnyomásos gazdálkodási rendszerben művelték, sőt a kukoricát javított háromnyomásos rendszerben termesztették. A recens néprajzi anyagban megtaláltuk a 239
