Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: A szőlőskertek építése Hajdúböszörményben
Bethlen kert Értéke nyilas 425 Ft Üj szőllő (?) 800 nöl 425 Ft A szőlőskerteket egy vagy két szőlőskertgazda felügyeli. Feladatuk a XVIII. század végéről ránk maradt eskü szövegéből egyértelműen megállapítható: „Esküszöm . . . hogy én ezen Kert Gazdai Hivatalomban melyre most elő állíttattam tellyes tehetségem szerént igyekezem el járni: A Csőszökre szorgalmatos gondot tartok, azokat Hivatalokba való eljárásokra kénszerítvén a' tilalom rontókat annak rendi szerént meg büntetem ha pedig Vellek nem bírhatnék, Hadnagy Uraméknak be jelentem. Kapukra, kisajtókra, kutak tisztogatására, Garádjákra szolgalmatosan gondot tartok. A több Kert Gazda társaimmal egyet értvén, a kertbe találtató minden gyümölcs fákra, szőllő kapukra, szőllő termésekre vigyázok, sa... csőszökkel vigyáztatok.""" Közel egy évszázad múlva is hasonlóan rendelkezett a „Hajdú-Böszörmény város községi szervezete továbbá a városi tisztikar, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet hatásköre és hivatali utasításai" is a szolgákra vonatkozó XIV. cikkelye, amelyben „A szőlőskert-gazdára nézve" rendelkeztek.'" Mivel munkájukat a város vezető testületei szabják meg, nekik tartoznak kötelességgel is. Bár vannak gazdagyűlések, de szűk keretek között mozgott a szőlőskertek önkormányzata.' 1 Ez a szőlőskertek gazdasági fontosságára, illetve a szántóföldi műveléssel való rokonságára utal. Csak a XIX. század végén hívják létre a hegyközségi szervezeteket, amelyek az egyes kertek gazdasági tevékenységét, életét irányították. 7 2 Bár a gazdálkodó egységek önigazgatására az állattartás területéről megfelelő példákat mutatott fel a közösség a XVIII. századtól kezdve. 7" A szőlőskertgazdák nem mentesültek a katonatartás és a quartélyadás terhétől. 1817-ben indoklásként ezt olvashatjuk: ,,. . .régi szokás ellen teljesíteni nem lehet. .. (de) ezután is a fő adójok el engedtetik." 7 /' A szőlőskertek rendjére kertenként két-két csősz vigyázott, akik a következő szövegű eskünek tettek eleget: „Én . . . Esküszöm, hogy én a Szőllő Csőszségnek Tisztiben híven és jó lelki esmerettel el járok, minden Gazdának Szőllejére, annak termésére, gyümölcs fáira, csemetéire, veteményekre, pajtákra, szőllő karókra, garádjákra mind télen, mind nyáron szorgalmatosan vigyázok, azokat sem magam nem prédálom, s nem pusztítom, sem másoknak prédálni s pusztítani nem engedem, hanem... akár mi némű kártevőket találok, azokat személy vállogatás nélkül a Mgtusnak be adom, senkivel titkon meg nem edjezek.'" 5 Az első csőszbér 1767-ből maradt ránk. 1791-ben egy nyilas szőlőtől negyed rész véka rozsot és fél kenyeret adtak. 7 6 Emellett szokás szerint elengedték a porció terhet is. 7 7 A szőlőben mindig sok munka volt, ezért elkelt a segítség, sőt arra is van példa, hogy rendszeresen elvállalták bérmunkába a szőlőművelést, az egyes szegényebb családok. „Hat nyilas szőlőnek a munkáját azon Vőjével fel vállalván. . . holott vője a Nyitáson és Mettzésen kívül semmit nem tett," — panaszkodik az egyik lakos 1814-ben. 7 8 A szőlőmunkások napszámbérét a város magisztrátusa évente szabályozta, sőt arról is gondoskodott, 13* 227
