Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

fejlődés különböző „állomásai": pl. a tanyára csak tavasszal költöztek ki, ősszel visszatértek a városba, vagy állandóan tanyán laktak, a városi telket pedig eladták, stb. A telektípusok körvonalazásakor tekintettel kell lennünk az egyén társadalmi, vagyoni helyzetére, mert ezáltal tudjuk a főbb típusokon belüli variációkat értékelni. A vizsgálat kiindulópontja minden esetben a belső, azaz a városi telek, amelyhez viszonyíthatóak a határ különböző részén lévő telektartozékok. a) A telkek első típusat azok a kis vagy nagy területű telkek alkotják, amelyekhez nem tartozik tanya, tehát a parasztgazdaság nem rendelkezik a határban gazdasági központtal, esetleg csak szőlőgazdasági üzemhellyel. E telektípust azonban tovább kell tagolni: meg kell különböztetnünk a nagygazdák, a középparasztok, a zsellérek (illetve napszámosok), s nem mezőgazdaságban élők (pl. kézművesek) telkeit. A nagygazdák, közép- és kisparasztok belső telkén a mezőgazdasági központ maradéktalanul kiépült. Innen jártak ki a munkahelyre, a határbeli földekre dolgozni, ide hordták össze a rakományokat, itt tartották a jószágot, s itt tárolták a terményeket. A határban üzemhelyet nem létesítettek, csupán ideiglenes hajlékot készítettek (pl. csőszkunyhó), ahol a termésérés idején ideiglenesen tartózkodtak. E központi helyzetű, és vagyonosabb gazdák telkein lévő építmények fajtája és száma jól kifejezi a paraszti gazdaság potenciáját, a telek méretei pedig jelzik a gazdaság helyszükségletét (2—3. kép). A Szondy Gy. út 25. szám alatti nagygazdatelek állattartó jellege a szembetűnőbb: nagyméretű juhakol, tehén- és lóól foglal helyet rajta. A góré korábban dohányszárítóként működött. A Mester utca 13. sz. telken vegyes — földművelő-állattenyésztő — gazdaság rendezkedett be. A telek nagysága még őrzi a nyomtatással történt szemnyerés emlékét: a gépi cséplés elterjedése után itt rakodóteret, illetve kertet létesítettek. A második altípusba a kisparasztok telkei tartoznak. A néhány holdas gazdák szintén a városból gazdálkodtak, a határban nem létesítettek üzemhelyet. E gazdaságokat is a teleknagyság és azok építményei jellemzik (4. kép). A legfontosabb építmény a lakóház, a gazdasági épületek szerény méretűek. A harmadik altípusba az egykori zsellérek, illetve napszámosok telkei tartoznak, amelyek szintén kicsi területűek. A jövedelem a mezőgazdasági bérmunkából származott. E telkekre jellemző a nagy testű állatok (tehén, ló) tartására szolgáló épületek hiánya (5., 10. kép). A nem mezőgazdaságból élők telkei alkotják a negyedik altípust. Ezek változatos méretűek, s általában mindegyik rendelkezik gazdasági épületekkel (kamra, disznóól, esetenként istálló). Az iparos ember a szakmája mellett sokszor gazdálkodott is, a szükséges élelmiszert megtermelte, esetleg adott is el belőle, vagy pedig csak szőlőgazdálkodással foglalkozott. E telkek nemcsak háztartási, hanem kisebb gazdasági központok is egyben. b) A telkek második típusába sorolhatók azok a telkek, amelyekhez tanya tartozik. E típuson belül is meg kell különböztetnünk altípusokat. Az elsőhöz tartoznak azok a telkek, melyek tulajdonosa csak az esztendő egy részét — tavasztól őszig — tölti a határban. A gazdasági központja a városi telken van, ahol a család él. A gazdaasszony irányítja a háztartást és ház körüli gazdaságot, míg a családfő és a nagyobb gyermekek a tanyán dolgoznak. Az iskolás gyermekek is a városban tartózkodnak, csupán a vakációt töltik a tanyán. A belső telek tehát gazdasági, a tanya csak major197