Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

olyan üzemhelyek, amelyek funkcionális tekintetben szervesen kapcsolódtak a városi üzemhez és irányítóközponthoz. A kétbeltelkűség megszűnésével még inkább megnövekedett a határban lévő telkek gazdasági szerepe. Az „ólaskert" állattartó üzemhely jellege megszűnt, e funkció a határbeli telekre tolódott ki, s olyan üzemhely létesült ott, amely szervesen a belső telekhez tartozott. A gazdasági funkció és a lakásfunkció térben változatlanul elkülönült ámbár, de nem oly mértékben, mint korábban a belső telek és az ólaskert esetében. A belső telek továbbra is az egész telekrendszer gazdasági központja volt, amelyhez a határbeli üzemhelyek kapcsolódtak. Ezek az üzemhelyek viszont az önálló gazdasági központtá válás irányába fejlődtek: a gazdálkodási rendszerben történt változás — szabadgazdálkodás, szántóföldi termelés előtérbe kerülése, piac által mozgatott gabonatermesztés stb. — döntő fordulatot jelentett. A határbeli üzemhelyen megjelentek az ember lakására szolgáló épületek. Funkcióbővülés következett be azzal, hogy létrejött a tanya, amely eleinte a belső telekkel megosztott funkcióban még együtt létezett, majd többé-kevésbé önálló gazdasági és telekegységgé fejlődött. Mikor a határbeli telekföldön megjelennek az ember tartózkodási helyéül is szolgáló épületek, tanyaföldről beszélünk. Az épületek együttesen alkotják a tanyaudvart, s ez a településegyüttes a tanyafölddel együtt a tanyatelket. A tanya létrejöttét több tényező befolyásolta, nem kizárólag az észszerű gazdálkodás felismerésétől függött. Böszörmény esetében lényeges a város szabad jogállása, az a tény, hogy a közösség földesúri fennhatóságtól mentesen használhatta földterületét. A város által irányított közös gazdálkodás viszont kerékkötője volt a tanyasi gazdálkodás kibontakozásának. A város körüli Ugarföldön egészen a XIX. század végéig a nyomásos földművelési rendszer volt gyakorlatban, a nyomáson kívül eső földek hasznosításáról pedig a magistratus intézkedett, jóllehet a használati jog a törzsökös hajdú lakosságot illette, illetve akik a bérletdíjat lefizették (pusztabirtok esetében). A tanyásodás szempontjából legkedvezőbb helyzet a Rét nevű határrészen volt, mivel ezt felosztották, s így a telekszervezet stabil pontját képezte. Távol fekszik a várostól, így nehézkessé vált a városi telken lévő irányítóközpontból történő gazdálkodás (a lakóhely és a munkahely igen távol esett egymástól). A vidi praediális puszta is hasonló helyzeti energiával rendelkezett, de a birtokvisszaváltási per befejezéséig (XIX. század második fele) csak a gazdák bérlettulajdonát képezte. A tanyák létrejötte szempontjából e területen kedvezőbb helyzetet élveztek a nagy földterületet bérlő gazdák, kik állandóan ugyanazt a határrészt tartották bérlettulaj donukban. A közgyűlési jegyzőkönyvekben számos adatot találunk olyan határbeli telephelyekre, amelyek a birtokos lakosok üzemhelyét képezték, vagy csak bizonyos időre vették használatukba. Itt kell említenünk a kunyhókat, melyek ideiglenes építmények, csupán egyes mezőgazdasági munkák alkalmával idényszerűen funkcionálnak. E hajlékot azok az emberek készítették, akik a termésre (pl. tengeri), veteményekre (pl. dinnye) vigyáztak. Ez a határbeli szálláshely nem állt szoros kapcsolatban a városi telekkel, mert többnyire nem a telektulajdonos lakott benne. Ha a határban tartózkodó ember csősz volt, aki a városban lakott, de munkaidényben kiköltözött a városban lévő földjére, s a kunyhója körül nevelte a jószágát, már beszélhetünk a telek megosztódottságáról. 192