Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban
lembe a társadalom minden tényezőjét, egészét, csupán egy-egy mozzanat, egyes jelenségek vizsgálatára szorítkozva nem helytálló analízisekhez jutottak. Az evolucionisták a változásokat nem hozták különösebben összefüggésbe a társadalommal, még kevésbé a gazdasági-termelési viszonyokkal s így következtetéseik sok esetben nem voltak kellően indokoltak. A változásokat az általános fejlődéssel nem lehet magyarázni, mert a fejlődés nem magánvaló jelenség, hanem okozat. A fejlődés maga is változás, a változások összessége. Mindazonáltal a fejlődés felismerése, általánosítása, kutatása nagy lépés volt előre és igen sok részletben mindmáig helytálló, jelentős eredményeket hozott. Nem véletlen, hogy az evolucionisták sorai között több kiváló, tudományágában korszakot jelentő őstörténészt, társadalomtudóst találunk. Közülük Bodrogi Tibor is L. H. Morgant emelte ki. Az evolucionista etnológusok közül nálunk Haberlandt ismeretes leginkább. Magyarra is lefordított összegező munkájában az degradációs elmélet elítélése után felmentvényt is adott számára, megállapítva, ,,hogy némely területen csakugyan megtörtént a művelődési élet efféle elvadulása és elnyomorodása". Közvetlenül ezután síkra száll az evolúció mellett: „nem kétséges, hogy a népéletben a fejlődés elve átható érvényű". 1 1 Haberlandt részletesen szólt azután a fejlődésről, felsorolta a népélet fejlődési erőit. A külső fejlődés erőiként tárgyalta a klímát, a lakóhely földrajzi viszonyait, a növényvilágot, az állatvilágot, az ásványi gazdagságot, illetve szegénységet. A belső fejlődés tényezői közül leglényegesebbnek tartotta egy-egy nép, vagy népcsoport „biológiai népkonstitúcióját'V 2 Külön szólt a szociális fejlődési erőkről, amik közé a demográfiai mozgást, a korosztálytagozódást, a munkamegosztást, a népek egymással való érintkezését, illetve ennek számos fajtáját sorolta. Az etnológia történetében nem kis jelentőségű Ratzel munkássága. Az evolucionizmussal szemben egy új elméletet dolgozott ki. Ennek az volt a lényege, hogy egy bizonyos helyen, egyetlen nép vagy népcsoport körében keletkezik egy-egy jelenség. Felfogása szerint minden jelenség egyedi abban az értelemben, hogy egy helyen, egy nép körében jött létre. A jelenségek elterjedése, a voltaképpeni változás pedig a jelenséget létrehozó, kialakító nép vándorlása révén ment végbe. A vándorlás által való elterjedés oly fontos tényezője volt Ratzel elméletének, hogy az egész elméletet erről nevezték el migrációs elméletnek. A migrációs elméletet azért, mert tagadta az általános fejlődést; a minden népnél, népcsoportnál akár egy időben is vegbemehető fejlődést, az evolucionizmussal szemben el kell marasztalnunk. De hangsúlyoznunk kell a kultúrjavak elterjesztésében a migráció jelentőségét. A migrációs elméletnek több oldalról támadtak ellenzői, kiegészítői. Közülük Bastian hozott létre önálló iskolát. Űgy vélte, hogy a különféle jelenségek migrációval való elterjedését döntően befolyásolja az azonos lelki beállítottság és környezeti hatás eredményeként létrejött úgynevezett elemi gondolat, „népgondolat". 1 3 Bastian elvei a későbbiek során igen jó alapnak mutatkoztak a különféle elméletek számára. Voltaképpen már Bastian elveit is a kritikai evolucionizmushoz sorozhatjuk, bár közelről sem követelte olyan erősen a történeti kutatásokat, a minél szélesebb körű adatgyűjtést, mint az a kritikai evolucionizmusra jellemző volt. 149
