Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Fintha István: Madárcönológiai vizsgálatok a Hortobágyon. A Meggyes-erdő

hogy a fiatal, gyérítetlen és a cserjeállományokat jórészt teljesen nélkülöző erdőnek fészkelés tekintetében egyetlen számottevő szintje a koronák zónája. E tulajdonság fontos jellemzője a Hortobágy néhány évtizede telepített erdőfoltjainak. Költőhely Fajszám % Fészekszám % Koronaszint 32,61 95,62 Cserjeszint 26,03 1,14 Emberi építmények adta helyek 15,22 2,09 Odúszint 15,22 0,61 Gyepszint 10,87 0,54 ÖSSZESEN: 100,00 100,00 6. táblázat. A Meggyes-erdő fészkelő fajainak %"

o

s megoszlása költőhely-szintek szerint. Az erdő jellegéről legtöbbet árul el a fészkelő madáregyüttesek szerkezetbeli alakulásának a biotópok és költőhely-szintek összefüggésében való részletezése. A kialakult madárvilág természetesen az erdő sajátosságaiból eredő körülmények hatására nyerte el jelen formáját. Mivel a faunakatalógusból a tömegviszonyokat nem hámozhatjuk ki, róluk a 7. táblázatban nyújtok áttekintést. A fajok- és az azokat megjelenítő fészkek abszolút számát (az összevethetőség érdekében) együtt ábrázolom. Előbbiek a törtvonal baloldalán, az utóbbiak pedig mögötte állnak. A -(- előjelű számok a több biotópban is megtalálható fajok mennyiségét adják. Tölgyes Akácos Nyáras összesen Koronaszint 11/1153 2+9/139 3+1/5 2+4/128 15+13/1420 Odúszint 1/1 2+9/139 3+1/5 3 /3 7+ 1/9 Cserjeszint 9/12 3+1/5 — 12+ 1/17 Gyepszint 4/5 1+1/2 +1/1 5+ 2/8 Emberi építm. adta helyek — — — 7 /31 ÖSSZESEN: 25/1171 9+12/151 5+5/132 46+17/1458 7. táblázat. Az egyes szintekben költő fajok és fészkeW száma biotóponként. 13