Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Kövér Sándor: Böszörményi régi házak, régi emberek

keny lejárat vezetett a pincébe, ahol látható a befalazás helye. A pince akkora, mint a két utcai szoba. Az előtér bal oldalán nyílik a széles pinceajtó, melyen át 13 lépcsőn lehet lejutni a 2,60 m mély pincébe. Az épület egy 5,30x4,60 m méretű szobát kivéve, donga boltozatos, beleértve az oldalszobákat is, melyek két menetessé teszik a házat. A kocsmáros lakása a hátsó két szoba volt, ahová az előtérből vezetett a ma már befalazott ajtó. A konyhából ajtó nyílik az utcai nagy szobába, melynek fiókos donga boltozatú mennyezete ma is megkapóan szép látvány. (Lásd a 9. kép, a 10. kép a boltozat vázrajza.) A vastag falakra a donga boltozatok miatt volt szükség. A fiókos donga boltozatra pedig a nagyméretű szoba tömör boltozatának súlycsökkentése végett, mert a tömör boltozat szokatlanul nagy terhet rótt volna a falakra, amit a négy fiók jelentősen csökkentett. Az oldalszobákban és a konyhában a fesztávolság sokkal kisebb, hiszen ezek csak 2—2,6 m szélesek. Az udvari nagyobb szoba 4,6x5,3 m, szintén nagy méretű, valószínűleg emiatt nem lett boltíves, hanem sima deszka mennyezetes. A padlás, a boltozatoknak megfelelően, egyenetlen, hepehupás. Az utcai nagy szoba északi és déli fala félköríves, legnagyobb magassága 3,30 m. Az utcára a szobából két ablak nyílik: 1,0x1,70 m, a szemben lévő ugyanilyen falon egy ajtó. A 6,50 m hosszú oldalfalakon van két-két fiók egymással szemben, melyek 1,20 m magasan kezdődnek és függőleges magasságuk 1,60 m, felső legnagyobb hosszúságuk 1,80, míg a fiókok csúcstávolsága 1,70 m (10. kép). A keleti fal utca felőli fiókja csúcsával kissé kifelé hajlik, nem teljesen szimmetrikus a többiekkel. Az épület kívül elhanyagolt állapotban van: vakolata omladozó, déli oldalháza roggyant, bádogteteje, bár javították, több helyen átereszti a vizet (11. kép). Pincéje száraz, szellős, zöldség eltartására használják. Mért hívták csapszéket Novellának? Bizonyára nem az elbeszélő irodalmi műfajra gondoltak, hanem a büntető törvénykönyvet módosító új törvényre. Az épület a csapszéktől az óvodáig nagy utat futott be, az öregedés tüneteit az óvodások zsivaja sem tudja kisimítani, pedig jól építették, erősre készítették, szépen megcsinálták. Látott táncoló fiatalokat, mulatozó felnőtteket, úgy tudom: embert is öltek benne. 200 év nagy idő, öregebb, mint a Kerületház idősebb szárnya. 4. .Serfőző házak. A mai Luther Márton utcát 1929 előtt Serfőző utcának hívták, mert ennek az utcának a végében volt a város serfőzője. Ez a serfőzde 1782-ben két épületből állott a 282. helyrajzi számú telken. Akkor még csak a mai I. kerület volt lakott, kívül rajta kertségek voltak a mostani nagy körútig és a kertségeken kívül állott pár száz méterre a serfőző. De még élőbbről is van adatunk róla, így 1776-ban serfőző házakról esik szó a régi jegyzőkönyvekben, sercsapszékről 1755-ben; a ref. keresztelési anyakönyv 1752. dec. 19-én Sultis János akkori serfőző fiának; Sámuelnek, 1755. augusztusában Diószegi István sercsaplár leányának: Sárának a keresztelését említi. De találtak már az itteni épületek egyikében 1732-es feliratú mestergerendát is. (Károlyi Antal Luther u. 28. sz. a. lakos közlése.) Az 1842-es térkép szerint már benépesült a serfőző házak környéke, sőt a házak száma a serfőzőnek 268. számmal jelzett telkén már háromra szaporodott, kialakult a mai Pet137