Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Kövér Sándor: Böszörményi régi házak, régi emberek

ra sem adta vissza, pisztolyával rálőtt és bal csípőjén megsebesítette. Erre Kövér György az őrnagyot az elvett karddal összekaszabolta, úgyhogy az 14 sebből vérezve összerogyott. Egy vágás a homlokán az agyhártyáig hatolt, jobb kezének pedig valamennyi ujját elvesztette. A súlyosan sebesülteket Simándi Sándor seborvos kezelte; mind a ketten felgyógyultak. Kövér György később családjával együtt Nagyváradra költözött és ott halt meg 1877-ben 68 éves korában. Zubert az aradi hadbíróság felmentette és később Eszterházy Móricz gróf jószágkormányzója lett, 1908-ban halt meg. Görgey István annak a Gyürky főhadnagynak a jelentése alapján írt az esetről, akit Görgey azért küldött le Kassáról Böszörménybe, hogy Zubert hallgassa ki a történtekről. A másik oldalról világítja meg az eseményeket Hegyesi Márton, aki Kövér György ügyvéd fiának emlékirata alapján közölte le az ügyet. Míg a Görgey-féle emlékezés minden oknélkülinek mondja az összetűzést, addig a Hegyesi-féle megindokolja azt. Tény az, hogy Zubert a debreceni kormány el akarta fogatni, tudtak az érkezéséről, várták Debrecen szélén és a böszörményi szerencsétlen véletlen akadályozta meg a fenyegető országos katasztrófát: a Görgey-hadtest esetleges fellázadását. Kövér Györgynek azonban minderről nem volt tudomása, ő csak háza népe védelmében állott ki. 3. Üjvárosi utca 14. — a Novella kocsma. 1771-ben már megvolt, tehát legalább 200 éves. 1782-ben a térképen mai formájában látható. Az 1796-os összeírás szerint az V. tizedben 372 helyrajzi szám alatt ez olvasható. „Novella, Somosi András úr 1 telek." (A ref. anyakönyv adatai szerint Somosi András senátor, városgazda, fürmender, 1794-ben 3 évig főhadnagy, 1806-ban kerületi ülnök, 1809-ben 3 évig főhadnagy. 1813-ban halt meg 64 éves korában. Apja Somosi István, anyja Sipos Julianna.) 1842-ben az összeírásban a IV. tized beltelkei között a 16. szám alatt szerepel: Novella csapszék. De tud róla a nóta is: „Táncos a Novella!" — Táncos, mert itt tartották a Királyasszonyt, a vasárnap délutáni táncmulatságot, amely ebédutántól a csorda hazahajtásáig tartott. Egykorú szemtanúk szerint a legények bő gatyában, kék köténnyel, a lányok földig érő szoknyában ropták a táncot a kocsma udvarán, néha az utcán is. 1892-ben a gör. kath. hitközség kérte a várostól a kocsma épületét papi lakhely részére, azonban a város az 1891: XV. tc. utasítása alapján elhatározta, hogy a Novella udvarának hátsó részében óvodát építtet, a volt csapszéket pedig — amely már régebben a városé — óvónői lakás céljaira adja át. 1894-ben meg is nyílt a város második óvodája. A Novella épülete téglalap alakú, 3 ablakkal északra néző. 9x16,7 m-es téglaépület 60 cm-es falakkal. Alaprajzát a 8. kép mutatja. Az eredeti épületet részben átalakították: befalazták a kocsma utcai bejáratát, mely a nyugati utcai ablak helyén volt; a nyitott előtér boltíves nyílását üvegajtóval zárták le; az előtérből a hátsó oldalszobába nyíló ajtót befalazták; a konyhából eltűnt a szabad tűzhely, de a padláson megmaradt a szabad kémény. Az utcáról egy 2 m széles, 4 m hosszú helyiségbe jutott a belépő, s innen az 5,30x6,50 m méretű ivóba, ahol a kármentő volt, s ahonnan kes136