Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Kövér Sándor: Böszörményi régi házak, régi emberek

bolthajtásos szobák mérete: az 1. számú 5,80x4,60, a 2. és 3. számú 4,60x4,60 m. Boltíves volt az utcai kapu is, melyet azonban már korábban lebontották, így a fénykép (1. kép) nem tünteti fel. Az épületet a Kovács család építtette. Az 1842-es összeírás szerint az óvoda telke Kovács Sámuel tulajdona, 40. szám alatt. A mai Weszprémy Gáspár és Jókai utcák közti terület — a rendőrségi épület kivételével, tehát a mai bérház egész területe — a Kovácsoké volt az 1796-os összeírás szerint. (A rendőrségi épület helyén álló ház 1796-ban a városé, itt nyílt meg 1828-ban az első patika.) Emellett volt Kovács Péter örököseinek a háza, azután Kovács György árvái következtek, utána pedig Kovács András úr egy telekkel, végül Kovács B. István telke. Kovács Sámuel apja Kovács András volt, aki 1754-től 1810-ig élt. Volt türmender, 9 évig városi főhadnagy, 4 évig kerületi törvényszéki ülnök. Kovács András apja János 1754-ben városi hadnagy, 1759-ben kerületi helyettes kapitány volt. Az ő apja Mihály az 1702-es összeírásban is szerepel. Hogy milyen befolyásos emberek voltak ezek a Kovácsok, arra jellemző az alábbi, 1704. okt. 11-i városi jegyzőkönyvi bejegyzés: „Minthogy Asztalos György N. Kovács Mihály uram városunknak akkori b. Tiszti ellen kezét felemelvén süvegét a földhöz verte, s üstökéhez kapott ezen hatalmas mocskos cselekedetiért fél kezén maradjon . . ." Ebből a családból származott Kovács Sámuel, Kovács András és Fekete Ilona gyermeke, akit 1787 június 1-én kereszteltek. 1813-ban kerületi tiszteletbeli jegyző, majd tanácsnok, később népszónok lett. 1832-től 1835-ig, valamint 1848—49-ben és 1860-ban városi főhadnagy, halálakor (1863. szept. 9.) kerületi rendes táblabíró. Ennek a Kovács Sámuelnek volt a tulajdona a Kossuth u. 6. szám alatti ház, az első óvodát itt helyezték el az épület udvari részében 1868ban, Kovács Sámuel halála után. Városunkban Pápay Imre (1819—1882) református lelkész már a 48-as szabadságharc előtt felvetette az első kisdedóvó tervét és gyűjtést is indított ez ügyben. 1853-ban újból felélesztette a mozgalmat és több, mint 1000 váltóforintot gyűjtött össze óvoda céljaira. Az adományok 1868-ban 2522 forintra gyarapodtak. Pápay Imre, mint a Kisdedóvó Egyesület elnöke, 1866-ban a város képviselőtestületéhez fordult és óvoda céljaira megkapta a Kossuth u. 6. szám alatti épület udvari részét, a volt gyógyszertári lakot. 1867-ben megalapította a Kisdedóvó Alapító Egyletet, melynek tagjai 3, illetve 6 évre évi 6 forintot ajánlottak fel az óvoda fenntartására. Az óvoda első költségvetésében 715 Ft. bevétel mellett 580 Ft. kiadás szerepel. Ebből a kezelő díja 400 Ft., a dajkáé 60 Ft., a szolgálóé 50 Ft., tisztogatásra 30 Ft., felszerelésre 40 Ft. 1868 május 10-én, 15 évi fáradozás után, nyílt meg az óvoda. Első vezetője Fodor Lajos lett, akit Szarvasról választottak meg. Az első évben 125 gyermek iratkozott be, úgyhogy a helyiség már kezdetben szűk volt. Fodor Lajos alapnevelő (akkor így nevezték az óvodavezetőt) 1870-ben megvált állásától. Utóda Kozma Dénes oki. tanító, képesített óvodavezető, 1871-ben szintén lemondott. Az Alapító Egylet tagjai közül a 3 év lejártával sokan kiléptek, s így a fenntartás bizonytalanná vált, mert a város nem vállalta azt. 1872-ben az óvodát az egyház vette át és összekapcsolták az első elemi osztállyal, külön vezető nélkül. Azonban hamarosan belátták az intézkedés helytelen voltát és 1873-ban megszüntették az óvodát. Űjból csak 1879-ben nyílt meg az egyház kezelésében özv. Czira Balázsné Szarka Mária vezetése mellett. 134