Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

Heves és Külső Szolnok megye szerint az 1870. XLII. tc.-kel a kormány ,, .. . a népképviselet alapján álló alkotmányunkba, egy újabb képviseletet szervez, mely egészen idegen, t. i. a vagyon képviseletet, mely az 1848 előtti időben volt rendi alkotmány nemesi kiváltságától annyiban különbözik: hogy míg e kiváltság viselője kiváltságának létjogát valami szép vagy nemesre vihette vissza, ama kiváltság viselője, annak létjogát legtöbb esetben a szerencsének köszönheti." Bihar megye véleménye erősen hasonlít az előbbi tiltakozáshoz; lényegében véve a jogegyenlőség elvét látja veszélyeztetve, amikor a vagyonnak adnak előjogokat: „ ... nem tekinthettünk jogszerűnek olyan kiváltságot, melynek alapja sok esetben sajnosan érzé nem csak az értelmiség, hanem az erkölcsi érték hiányát is; — mely nagyrészben a véletlen szerencse kedvezményének köszönve létét, tulajdonosa nem bír felmutatni oly érdemeket, melyek politikai jogok gyakorlására polgártársai fölébe emelhetik." Szabolcs megye bizottsága a törvényt „sem a törvény rendelésével, sem általában az önkormányzat szellemével összeegyezhetőnek nem találja" — mivel a megyei testület kialakításánál „a népképviselet elvének érzékeny sérelmével a vagyonnak kiváltságot biztosít". A vagyon vagy jövedelem alapján való képviseletet elutasítják, miután a virilisták új „osztályt" képeznének „a megszűnttől csak annyiban különbözőt, hogy előjogainak forrását nem a születés, hanem a vagyon képezné". (Kiemelés tőlem — V. J.) Városokban, ahol 1870 előtt is a legnagyobb vagyonúak irányítottak, a virilis törvény bevezetése már korántsem járt ily komoly vitákkal. A zalaegerszegi képviselőtestület virilis tagjainak nagyobbik fele már előbb is, éveken keresztül városi képviselő volt, a város vezetésében nagy tekintélylyel rendelkezett, mely az új törvény következtében csak tovább növekedett. A vármegyék virilizmussal szemben kialakult ellenállása két okra vezethető vissza: egyrészt a vármegyei nemesség tudatában az új, polgári vagyonnal szemben táplált bizalmatlanság, másrészt az a mélyen gyökerező arisztokrataellenesség, mely még a feudalizmus századaiból származott, és a vármegyék polgári közigazgatási egységekké történő átszervezésének elvi vitájakor hasonló módon megnyilvánult. A virilizmus, vidéken, az elszegényedő vármegyei nemességgel szemben a nagybirtokosságot és kisebb részben a polgárságot juttatta polgári képviselethez. Azonban az 1870. XLII. tc. azzal, hogy a vármegyei törvényhatósági testületekben a nem polgári vagyonnak jelentős befolyást biztosított, a további fejlődés a polgári vagyon képviseleti aránya emelkedése előtti utat nehezítette. III. 1. Egy helyi vizsgálat eredménye : a hajdú városok politikai vezetőrétege és a virilizmus Az alsó- és középszintű közigazgatási fórumokon a virilizmus bevezetése a fennálló politikai erőviszonyok konzerválásával járt. Széles körű politikai képviselethez juttatta a polgári vagyont — főként a fővárosban és az iparilag fejlettebb vidéki városokban —, de kiemelkedő, néhol döntő jelentőséget biztosított — főként vidéken — a nagybirtokosságnak, általában a földbirtoknak. Ezzel jelentős mértékben gátolta a polgári vagyon politikai képviseletének további növekedését. Az előbbiekben kifejtetteket egy helyi, szociológiai módszereket is alkalmazó mikrostrukturális vizsgálat eredményei is alátámasztják. A dön110