Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

Veliky János A HELYI POLITIKAI VEZETŐRÉTEG ÉS A VIRILIZMUS KÖLCSÖNVISZONYA A HAJDÜ VAROSOKBAN A POLGÁRI FORRADALOM UTÁN I. 1. A politikai vezetőréteg jogalma:

1 A politikai vezetőréteg fejlődéstörténetében döntő jelentősége van a gazdasági és politikai hatalom közötti viszony alakulásának. A polgári értelemben vett politikai vezetőréteg létrejöttének alapfeltételeit a polgári forradalom teremti meg azáltal, hogy a gazdasági és politikai hatalom feudális egységét megszünteti. A feudalizmusban a gazdasági s a politikai hatalom szoros összefonódása miatt nem létezik olyan társadalmi csoport, amely kizárólag politikával foglalkozna. ,,A középkorban ... a tulajdon, a kereskedelem, a társadalom, az ember politikai jellegű volt. Az állam anyagi tartalmát formája tételezte. Minden magánszféra politikai jellegű, vagy politikai szféra, illetve a politika a magánszférák jellege is." A feudális állam intézményei (pl. kancellária, vármegye) egyaránt elláttak gazdasági, politikai és egyházi funkciót; a nemes földbirtokán, mint tulajdonos, közigazgatási, bírói, katonai, sőt egyházi funkciót is végzett. A feudalizmusban a földesúr birtokán „a magán- és közuralmi jogosítványok" szétválaszthatatlan egységet alkottak, úgy, hogy mindkettő egy egységes hatalom következménye volt, hogy szerzett magánjogként foghatók fel, hogy végső soron földhöz tapadtak. A feudalizmusban így „tartalmilag elválaszthatatlanul fonódtak össze a gazdasági és jogi kategóriák ... A gazdaság — Hegel nyelvén szólva — objektíve sem érte el még a magáértvalóság fokát . . .". A gazdasági és politikai hatalom szoros összetartó kötelékeit a polgári forradalom kettévágta. Eredményeként „munkamegosztás" jött létre a gazdasági és politikai szféra irányítói között, az állami, politikai, közigazgatási feladatok elvégzésére megszerveződött a modern politikai vezetőréteg. A polgári társadalomban az állami adminisztráció funkciói átalakultak és kiszélesedtek; a kormányzás ettől fogva nagy szakértelmet, politikai, jogi, közigazgatási műveltséget igényelt, amellyel természetesen az uralkodó osztály minden tagja már nem rendelkezett. A politika „teljes munkaidejű munkává" vált, ezért a polgári politikai vezetőréteg többségét a politiká„ból" élők tábora alkotta. I. 2. A magyar politikai vezetőréteg fejlődéstörténete a többi keleteurópai országéhoz hasonlóan alakult. A polgárság gyengesége miatt a gazdaság a polgári forradalom után is a politika gyámsága alatt maradt, a politikai életet a volt feudális uralkodó osztály, a nemesség irányította.

2 Az 1848-as márciusi forradalmat a birtokos nemesség liberális többsége vezette győzelemre, ezért a nyáreleji népképviseleti országgyűlési választásokon hatalma tovább növekedett. A forradalom bukása is e réteget érintette a legsúlyosabban, azonban ennek ellenére az abszolutista kormányzás megszűnte után politikai jelentősége továbbra is megmaradt. 1860—61-ben „a nemzeti ellenállás koncertjében" a hangadó ismét az a nemesség lett, 107