Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

JEGYZETEK 1. Az első tudományos feldolgozás: Módy György: Polgár és Szentmargita 1484— 1612 között. Déri Múzeum Évkönyve (továbbiakban DMÉ) 1965. 131—146. 2. Polgár története (szerk. Bencsik János Polgár, 1974.). A problémakörre lásd különösen a szerző tanulmányát; A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig (1717—1848). 3. Polgár története c. kötetben lásd különösen Módy György és Sugár István által írt fejezeteket. 4. A földesúr 1727-ben Polgár mintájára be szándékozta népesíteni, ez azonban ismeretlen okok folytán nem sikerült. V. ö. a szerző tanulmányával. 5. Módy i. m. 6. Uo. 132. 7. 1555/15. tc. 8. 1569/19. tc. 5. § és 1574/5. tc. 4. §. 9. 1578/27 tc. 6. §. 10. Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve I. 1958. (Budapest, 1960.) 144—167. 11. Rácz István: A hajdúk a XVII. században (Debrecen, 1969) 120. 12. Az 1608. ápr. 19-én kelt oklevelet újabban közli Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek (Debrecen, 1971) 20—22. 13. Az 1613. ápr. 1-én Pozsonyban kelt oklevél Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár hajdújogát erősítette meg. Újabban közölve Szendrey i. m. 31—32. 14. Történeti kutatásunk e fontos birtokjogi mozzanatról mindeddig nem vett tudomást, holott azt már közölték az Origó et Status ... (h. n. é. n. — de 1829 előtt; a Hajdúsági Múzeum példányában ugyanis 1829-es bejegyzés áll) hajdúkerületi emlékiratban. II. Mátyás fent idézett megerősítő oklevele következtében Forgách Zsigmond országbíró rendeletére a leleszi szent kereszt konvent a szoboszlói, polgári, nánási, hadházi és vámospércsi hajdúkat birtokba iktatta; 15—20., Polgárról 16., 17. A birtokbaiktatást levéltári források alapján újabban megtalálta Balogh István és Sugár István (Polgár története i. m.) 15. E kérdéssel Dávid Zoltán: Hajdúhadház népesedéstörténete c. tanulmánya foglalkozik. In: Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk. Komoróczy György, Gyula, 1972) 86. 16. A kérdésre Kovács Zoltán: A népesség c. tanulmánya. In: Hajdúnánás története. (Sz-erk. Rácz István, Hajdúnánás, 1973) 37. 17. Lásd Dávid Zoltán: Hajdúdorog népesedéstörténete c. tanulmányát. In: Hajdúdorog története. (Szerk. Komoróczy György, Gyula, 1971) 49. 18. Szendrey István: A város népesedése c. tanulmányát. In: Hajdúböszörmény története. (Szerk. Szendrey István, Debrecen, 1973) 261. old.-on. Jobbágylakosság továbbélését egyértelműen bizonyítja, hogy a birtokbaiktatási oklevél említi Kiss Mihály, Szatoch Miklós és Seörfeöző Tamás helybeli jobbágyokat, mint a birtokba iktatáson résztvevőket. (Origó et status i. m. 15.) 19. Császár Edit: A Hajdúság kialakulása és fejlődése (Debrecen, 1932) 12—14. 20. Módy i. m. 141. 21. Uo. 135. 22. Sugár István: Adattár... (Polgár története c. i. monográfiában). 23. Heves megyei Levéltár (továbbiakban HmL) XII—2/c Div. P. F. 5 N. 253. 1820-as évekből származó másolat a polgári úrbéri per iratai közt. Mivel olyan véleménnyel is találkoztunk, hogy e nagy fontosságú irat nem hiteles — szükségesnek tartjuk annak valódiságára érveket felhozni. l.Thurzó György a kérdéses időben nádor volt; (kállói kapitányságát az i. irat nem említi, erre lásd Thurzó György levelét Kálló városához, amelyben értesíti várkapitánnyá történt kinevezéséről). Gál István: Szabolcs vármegyei községek iratai. Levéltári Közlemények 1929. 117. (Nagykáliónál). 2. Agárdi János történelmi személy és kállói katona volt. A hajdúk által a rendeknek átnyújtott sérelmek közt olvashatjuk: 100