Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Szabadi Imre: A hajdúböszörményi erdők és nádas területek birtoklási és használati joga a XIX. században
kosság rendelkezett, vagyis az a város, község, falu, amelynek a határában ilyen területek léteztek. A falusi földközösségek idején természetesen közös használatban voltak a nádasok is, mint ahogy a legelők, erdők és szántóterületek. A nádasok birtoklásában - különösen a Tisza és mellékfolyóinak árterületén a tagosítás után állt be döntő fordulat. Sok helyen az összefüggő szántóterületekkel együtt magántulajdonba kerültek. Az úrbéri viszonyok megszűnésével ugyancsak jelentős mértékben módosul a volt úrbéresek, jobbágyok nádlási haszonvétele. A nádas területek egy része azok jogos tulajdonába kerül. Egy 1871-ből származó törvénycikk szerint a volt úrbéresek az eddigi haszonvételüknek megfelelő részt a haszonvétel megváltása fejében két holdnál nem kisebb, nyolc holdnál nem nagyobb mennyiségben kizárólagos tulajdonul megkaphatták.' 1 A következőkben a Tisza, közelebbről a Hortobágy folyó áradásai által víz alatt tartott terület egy kis részének. Hajdúböszörmény nádasainak birtoklási viszonyaival kívánok foglalkozni néhány 1800-as évekből származó jegyzőkönyvi adat alapján. A város nyugati határának egy része a Hortobágy árterületére esik. A pródi rész és a mélyebben fekvő rétnek nevezett terület szántóföldi művelésre szinte egyáltalán nem volt alkalmas. Egy 1787-ből származó levéltári adat szerint pl. a Hortobágy mellett levő Nagybagotának nevezett határrészt a körülötte levő árvizek miatt szántással művelni nem lehet. Ezeknek az árvizeknek az eredetére vonatkozóan Balogh István pásztoremberek véleményét idézi', miszerint a Tiszadada, Tiszadob között kiömlő árvíz „nagy rohanással löki magát a Farkasordító rétes folyásába. Annak mennyisége olyan nagy, hogy a pródi pusztán másfél quadrát mérföldet tévő térséget és a legpartosabb helyeket hajózható tengerré teszi." 8 A Tisza szabályozása előtt évente rendszeresen megismétlődő áradása évenként kétszer teljesen elöntötte a Hortobágy mellékét. A víz 15-20 cm mély, de sokszor igen szélen ereken szivárgott el. Az sem volt ritka eset, hogy ezeken az ereken a víz a csekély esés miatt visszafelé áradt, különösen ha a Hortobágy vagy a puszta (hortobágyi puszta) keleti szélén kanyargó Kadarcs medre megtelt. Az árvizek elhatalmasodását elősegítette az is, hogy a délebbre fekvő újvárosi réteken az ottani földesurak a természetes vízfolyások medrét, a Kadarcsot és a Hortobágyot gulyaitatás céljából gátakkal elrekesztették. 9 Az 1830-as évek nagy áradásai idején a Rét 8000 holdnyi területéből 2500 hold hasznavehetetlen nádas és vízállás volt. 1 0 A városi tanács 1838-as jegyzőkönyvi adata szerint ezen a területen elbocsátják a csőszöket a nagy áradás miatt. 1 1 6 Magyar Törvénytár, 1869-71. évi törvénycikkek (Bp. 1896)., 1871. LIII. tcz. 34. §. 7 Balogh István: A Hortobágy élete és táj változása. Élet és Tudomány, X. évf. 7. sz. 1955. II. 16. 8 A „hajózható tenger" kifejezést nem szó szerint kell értelmezni, viszont alátámasztja az adatközlő állítását egy 1757-ben lezajló határper során kihallgatott 70 éves tanúk vallomása, miszerint olyan áradása volt a Hortobágynak, hogy Nádudvarról Egyekre csónakon vitték a levelet. (L. Balogh I. i. m. Élet és Tudomány.) 9 Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században (Ethn. LXV. 1954. 444.). 10 Balogh I. i. m. 444. 11 Prot. Pol. 1838. sz. Hajdúböszörmény levéltára, Hajdú-Bihar megyei Levéltár. 68'
