Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
helyzet, mert a különböző osztályok határozottan és tudatosan álltak szemben egymással.' 0 Egy - a királyhoz intézett emlékirat a kerület társadalmi helyzetét a következőkben összegzi. A kerületben található három osztály közül egy sincs megelégedve sem sorsával, sem a kerületi kormányzattal. A hajdúk igen nagy méltánytalanságnak tartják azt, hogy a hajdú földet és szabadságot meg kell osztani a nemesekkel, sőt lerázván magukról még a hajdúföld terheit is, azokat a hajdúkra hárították, s így mintegy földesuraivá tették magukat a hajdúknak. ,,Ezen méltatlanság érzeténél fogva tehát nem ismerhetvén azt el, hogy a nemességnek a hajdú birtokokban több kiváltsága lehessen, mint nekik: az adófizetés terhe és egyéb szolgálatok teljesítése alól minden lehető utakon és módokon kimenekedni törekednek, s már több ízben kinyilatkoztatták, hogy míg a nemesség minden javaitól adót nem fizet, azt ők sem teljesítik. Az ily módon érző hajdúk egyszersmind a legnagyobb mértékben elégedetlenek elöljáróikkal", mert bár a hajdúvárosi pénztárakból fizetődnek, a hajdúk náluk semmi védelmet nem találnak.' 6 A nemesség pedig - folytatja a kerületi emlékirat - amely pedig mint nemes semmit sem birtokol a hajdúvárosokban, nem elégszik meg azzal a szerencsével hogy a szabad hajdú földön, mint itten bírt tulajdonának valóságos ura, szabadon és boldogul élhet: „hanem bizonyos idő óta minden igyekezettel arra törekszik, hogy minden kötelességeket és tartozásokat, melyek a hajdú földek birtokával összekötve vannak (minők a hajdú birtokon fekvő adófizetés, az adóval szoros kapcsolatban álló katonatartás, s a városi és ekklézsiai szolgálatok) magáról tökéletesen lerázza, s eképpen minden hajdan általa is viselt terheket a hajdúkra és a nem nemes lakosokra háríthasson."" Ezt a törekvést a nemesek teljesen igazságosnak tartják, mert úgy vélik, hogy e tekintetben az ország sarkalatos törvényei mellettük szólnak, a királyi biztosok különbözőképpen vélekedtek, s maga a Helytartótanács is bizonytalankodott ebben a kérdésben. „A tisztviselőséggel pedig azért nincsen ezen néposztály megelégedve, mivel az a nemesség törekvéseit egész terjedelmében nem pártolhatja, hanem azt kötelességei teljesítésére emlékezteti . . ." „A harmadik osztálybeli adófizetők végre . . . sérelmesnek tartják magukra nézve azt, hogy a magát minden féle terhek alól kivonó nemesség naponkénti szaporodása minatt a terhek, nevezetesen a királyi és háziadó, a katonatartás, a városi és ekklézsiai szolgálatok rajtok minden nap súlyosbodnak ... s ezen szembeszökő igazságtalanság orvoslását a Hajdúkerület kormányától naponkint hasztalan várják". 7 8 A gyanakvásnak és gyűlölködésnek ebben a sűrű légkörében egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a városi és kerületi tisztikar az idők folyamán egyre arisztokratikusabb vonásokat öltött, s az 1838-as reformok is csak a királyi biztos akaratának köszönhetik létrejöttüket. A társadalmi viszonyok ingatagsága szükségszerűen teremtett egy olyan kormányzatot, mely a különböző társadalmi rétegek közt mintegy az egyensúly szerepét töltötte be: valamelyest komolyan vett választási demokratizmus ugyanis ezt a kényes stabilitást borítaná fel. Mindez a problémát nem oldja meg - legfeljebb úgy-ahogy elodázza - más oldalról viszont új válságterületet is teremt. Aligha tévedünk, ha a hivatali hatalommal való visszaélés, a közös jövedelmekkel való manipulációk, jogtalan nyereségek melegágyának a választási rendszer merevségét és 75 Sillye jelentés: Az emlékirat ismertetése a 31, 32 és 33. 76 Uo. 31 és 32. 77 Uo. 32. 78 Uo. 32. 91'
