Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
Maga a királyi biztos szorgalmazta a hajdúvárosokban élő lakosok adóterheinek egymáshoz való közelítését, mert így remélte a zavargások elmúlását. Éppen ezért az ő szorgalmazására 1824. nov. 30-ról keltezve újabb kir. rendelet érkezett, mely komoly veszélyt jelentett a törzsökösök és egyéb birtokos nemesekre. A rendelet ugyanis kimondta, hogy a hajdúk, mint más nemtelen személyek a közadót és egyéb terheket mind fejeiktől, mind fekvő és egyéb javaiktól viselni kötelesek. Ezen terhekre a tisztviselők is kötelezetetnek a személyes katonatartáson kívül. A kerületben lakó hajdúk, tisztviselők és nemesek törvénytelenül vonták magukat ki az adófizetés alól, ami rosszalltatik, végre a tulajdonos hajdúkon, kik a fej- és birtokadó alól fölmentettek a múltra nézve is hajtassék be az adó. 5 6 A törzsökösök ezen a rendeleten gyakorlatilag nem tudtak változtatni, s a továbbiakban pontosan ez képezte a legfőbb sérelmüket, annyival is inkább, mert a nemesség el tudta érni a rendelet rájuk vonatkozó részének semmissé tételét. A nemesség ingó javait - ugyancsak kir. rendeletnél fogva - 1829-ben a rovatos összeírás alól kihagyták és a meg nem fizetett adó elengedték. 1836-ban, ismét legfelsőbb rendelettel a nemesség csak legelőadót fizetett, s ez volt gyakorlatban 1848-ig. 5 / A sérelmeket, ellenségeskedéseket és zavargásokat csak kiélezte a kerület hivatali apparátusának tökéletlen működése. Bár a hibák egy részéről a tisztikar nem tehet, más részről meg a vádaskodások alaptalanok, maga a kerület kénytelen megállapítani, hogy a szoboszlói zavargásoknál „szaporítják az érdeklett lakosok panaszainak okait azon többrendbeli hibák is melyek Szoboszlón a publica administratióba betsusztak". 5 8 A pontatlanság, a hivatalos iratok tökéletlen kezelése számos súlyos és kevésbé súlyos félreértésre vezetett. Az adózás körüli zavarok és félreértések egy része innen eredt. A Hajdúkerület statumban rendelkezett, hogy a városi jegyzőkönyveket pontosabban vezessék, mert a hibás bejegyzésből Hadházon a Sós örökösök ügyében súlyos félreértések támadtak.™ A vigyázatlanságból (vagy talán megvesztegethetőségből?) ennél komolyabb botrányok is kipattantak. Böszörményben bizonyos Kerékgyártó János és István beperelte Somossi hadnagyot, hogy földet tulajdonított el tőlük. Az igazságos térkép alapján próbálták eldönteni, mire kiderült, hogy a réti földek összessége nem egyezik a térkép adataival. Erre a kerület megállapította, hogy „nyilván lévénn az, hogy azon elosztás azon időben a mellyben történt egészen tökéletlen nem vólt is, de azóta maga az eredeti Lajstrom is el sikkadván, és annak Hellyére . . . egy ollyan hibás Tökéletlen Scartéta tétetvén, melynek sem eleje se Utóllya nints; és a mellyből azt sem lehet tudni. . . melyik esztendőben készült". így „az ottan lévő Birtokosoknak tulajdona vagy már ezennel is nagyon megkárosittatott, vagy pedig a megkárosításnak szüntelenül ki van tétetve . . ." 6 0 Ezért a kerület elrendelte a földek újra való azonosítását. A hibák ejlentős hányada onnan eredt, hogy a kerületi tisztikar túlterhelte magát mindenféle apró ügyek első fokon való elbírálásával. Például egy bizonyos böszörményi lakos kertjének egy részét el akarta adni, hogy a malmát rendbe hozassa, a kerület a kérést elutasította — „mivel az esedezőről közönsé56 Sillye jelentés 26-27. 57 Sillye Gábor: Szózat. 25-26. 58 HBL IV. A. 502/a 24. nro. 569. 59 Kolosvári-Óvári : i. m. 542. 60 HBL IV. A. 502/a 23. nro. 176. 88'
