Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Szabadi Imre: A hajdúböszörményi erdők és nádas területek birtoklási és használati joga a XIX. században
házánál a szokás szerint kiváltani tartozik." 3 1 A város tehát a favágókkal levágatott fát pénzért adta el a lakosoknak. Arra is van adatunk, hogy a levágásra kijelölt részt lábon adták el, parcellákra osztva. 3 2 A pénzért történő szakaszos osztásra még 1866-ból is van adatunk. 3 3 Az elosztásnál a megbízott esküdtek figyelembe vették a társadalmi rangkülönbséget és a közterhek viselésében való részvétel fokát. Ezt bizonyítják az 1814-es és az 1856-os adataink is. Érdemes pl. megfigyelni a következő határozatot: „a nagyobb terhet viselő lakosoknak 10-, akik második grádusban vannak 6-, akik pedig alábbvaló sorsúak 3 R forintot érő fát adjanak." 3 4 1835ben tisztviselőknek V2 öl, „közönséges lakosoknak" V4 rész öl fa adható. 3 0 A városerdő - ahol a város gazdálkodása és a lakosok részesedése a fentiek szerint történt - tulajdonképpen nem a városé volt, hanem a „telekbirtokosok által hagyatott ki a város használata alá." 3f i Ez a közköltség fedezéséhez volt szükséges, és ez lehetett az alapja annak, hogy a város lényegében „kisajátította a közvagyont". Bármennyire is elismerték a tanácsi és közgyűlési jegyzőkönyvek, hogy a városerdő „osztatlan közvagyon", a város rendelkezési joga az erdők felett egyre despotikusabbá vált. A helyzet odáig fajult, hogy a közbirtokosság egy hosszantartó pert indított a város ellen az erdők birtoklása miatt. A per kezdete kb. a múlt század nyolcvanas éveinek az elejére tehető. 1884-ben a közgyűlés kimondja, hogy az erdő a benne levő összes tisztásokkal együtt az adományos - örökös hajdúböszörményi határ kiegészítő része s ezenfelül telekkönyvileg is a közbirtokosság tulajdonát képezi, tehát az erdő jövedelme a város biztos bevételéül nem szolgálhat. 3' A per mégis az alispáni hivatal elé kerül. A közbirtokosság ragaszkodik a jogaihoz, javasolja, hogy ötszáz holdat a közösen megállapított helyen a város részére átad, ha a maradt részt a közbirtokosság kezelésébe visszaadják. A javaslatot nem fogadja el az alispáni hivatal, így a per tovább folytatódik. Annak valószínűleg az erdők államosítására vonatkozó 1898-as törvény vet véget. Az 1898. évi XIX. tc. az erdők államosítását mondja ki. Ez ellen a Tanács a hadházi közbirtokossággal szövetkezve tiltakozik. Kérvényüket a földművelésügyi minisztérium elutasítja, és az 1901. évi 79503. számú miniszteri végzés értelmében már a közbirtokosság erdeje is állami kezelés alá tartozik. 3 8 A böszörményi erdőket a hajdú vármegyei erdőkből állami kezelésbe vett területekkel együtt a nagykárolyi M. Kir. Erdőhivatal fennhatósága alá helyezik. 31 Prot. Pol. 1796. nov. 29. 522. sz. 32 Uo. 1808. febr. 21., 87. sz.; 1828. márc. 9., 110. sz. 33 Közgy. Jkv. 1866. 471. sz. Hajdú-Bihar megyei Levéltár, Hajdúböszörmény levéltára. 34 Prot. Pol. 1814. jan. 1. 1. sz. 35 Uo. 1835. febr. 15., 66. sz. 36 Közgy. Jkv. 1841. febr. 17., 114. sz. 37 Uo. 1884. júl. 2., 140. sz. 38 Erdőb. I., Hb. 111/1901., EB. 73'
