Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Dankó Imre: A vidéki múzeumok tudományos munkájának jelentősége

lyek immár hagyományos komplex népművelési sorozataivá váltak főleg vidéki múzeumainknak. Ezeknek a komplex sorozatoknak egyik nyílt célkitűzése új rétegek, korábban a múzeumok művelődési lehetőségeitől elzárt vagy azokat nem igényelt tömegek megnyerése. Múzeumaink életében a felszabadulás után, új viszonyaink között, ez a közvetlen népművelő munka került előtérbe. Ez érthető, hiszen ezen a téren mutatkoztak a legnagyobb hiányosságok. A múzeumok korábban meglehetősen zárkózott, a közönséggel nem sok kapcsolatot tartó, magukbaforduló intézmények voltak. Társadalmi és kulturális fejlődésünk során mára azonban már elérkeztünk ahhoz a fejlődési szinthez, hogy a múzeumok közvetett népművelési munkájáról is szóljunk, erre is felfigyeljünk. Nem holmi mulasztást pótolunk ezzel, hiszen közvetett népművelés mindig folyt a múzeumokban és a közvetlen népművelési munka hangsúlyozásának időszakában is elismerésre méltó eredményei voltak a múzeumok közvetett népművelési munkájának. Azonban fejlődésünk jelenlegi szakaszában mégis szükséges külön, kiemelten a múzeumok közvetett népművelési tevékenységével foglalkozni. A múzeumok közvetett népművelési tevékenysége nem más, mint a közönség által kevésbé látott belső muzeológiai munka és az arra épülő, azzal szoros kapcsolatban álló tudományos feldolgozó tevékenység. A múzeumok közvetlen és közvetett népművelési munkája, most már röviden: népművelő és tudományos tevékenysége között szoros, dialektikus kapcsolat áll fenn. A kétfajta munka kölcsönösen előfeltétele egymásnak. Nem létezhet múzeumi népművelési munka; mondjuk nem képzelhető el egy kiállítás megrendezése, tudományos előmunkálatok, ismeretek, a kiállítás tárgykörében való tájékozottság nélkül. Ugyanakkor, a közvetlen népművelési tevékenység által fel nem használt vagy fel nem használható tudományos tevékenység öncélú, hatástalan, és esetleges eredményei magát az ilyenfajta tudományos tevékenységet folytató kutatót sem elégítik ki. Társadalmi hasznossága felől pedig nem lehetnek kétségeink. A múzeumok tudományos munkájának eredményeit egyrészt maguk a múzeumok, másrészt a múzeumokon kívülálló intézmények, mozgalmak, szervezetek és egyének hasznosítják. A múzeumok tudományos eredményeit a múzeumi évkönyvek, közlemények, s különféle szakfolyóiratok teszik hozzáférhetővé a felhasználók számára. Vannak a közzétételnek más lehetőségei is; tudományos ülésszakok, előadások, előadás-sorozatok, ankétok, mind-mind a közzétételt, a tudományos munka eredményeinek bemutatását szolgálják. A múzeumokban sokféle tudományos munka folyik, a múzeum személyi, gyűjteményi és az intézmény sajátos helyi adottságaitól, lehetőségeitől függően. Az országos múzeumokat ezen a téren lehet leginkább megkülönböztetni a vidéki múzeumoktól. Ugyanis, az országos múzeumok voltaképpen szakmúzeumok, csak egy-egy tudományág művelésével foglalkoznak, míg a vidéki múzeumok úgynevezett komplex múzeumok, gyűjtemények; többféle tudományágban dolgoznak egyszerre párhuzamosan. A Magyar Nemzeti Múzeum például történelmi múzeum. Ezen belül is erősen régészeti jellegű, hiszen a legújabb kor történetével külön szakmúzeumok is foglalkoznak, mint a Legújabbkortörténeti Múzeum, illetve Munkásmozgalmi Múzeum, a Párttörténeti Intézet. A többi országos múzeum tudományos tevékenységének fajtáját már a neve is jelzi: a Néprajzi Múzeum néprajzzal, a Szépművészeti Múzeum művészettörténettel, az Iparművészeti Múzeum ipar- és iparművészet-történettel, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum a mezőgazdasági tudományokkal, a Magyar Vegyészeti 6