Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Szabadi Imre: A hajdúböszörményi erdők és nádas területek birtoklási és használati joga a XIX. században

Szabadi Imre A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI ERDŐK ÉS NÁDAS TERÜLETEK BIRTOKLÁSI ÉS HASZNÁLATI JOGA A XIX. SZÁZADBAN 1. A város nádasainak tulajdonviszonyai a XIX. században 7 Az Alföldön, a Tisza árterületein termett nádmennyiség csaknem teljes mértékbken a termelők saját szükségletére szolgált, építkezésüknek egyik legfontosabb alapanyagát képezte mondhatni évszázadokon át.

1 A múlt század nagy lecsapoló munkálatai, az azóta is tartó víz- és mocsárszabályozások nagy mértékben csökkentették vidékünk nádtermelését is. A termelők szükségleteinek kielégítésén kívül a nád jelentős számú zsellér és kisparaszt megélhetésének volt az alapja. Századunk első felében is igen sok földnélküli napszámosnak biztosított téli munkalehetőséget a nádtermelés. A XIX. századbeli jobbágyság különleges hasznai közé tartozott a nádlás. 1836-ban törvénycikk szabályozza a jobbágyok nádlási haszonvételét, illetve a haszonvétel ellenszolgáltatását, ami a jobbágy földesurának jár. A törvénycikk szerint azok a jobbágyok, akik úrbéri nádlás hasznával élnek, egy egész telek után 40 kéve nád levágására és a földesúr által jószága határán megjelölt - a vágás helyétől két mérföldnél messzebb nem eshető - helyre történő behordására kötelesek. A telkes jobbágyokhoz hasonlóan a nádlási jótékonyságot használó zsellérek is fejenként 20 kéve nád levágására és behordására kötelesek.

2 Egy másik törvénycikk azokra a földekre vonatkozik, amelyeken eddig nádtermelés folyt, de lecsapolással vagy más módon egyéb művelésre váltak alkalmassá. Ezek a földek a földesúr tulajdonában maradtak továbbra is, az addig jobbágyokat illető haszonvétel pedig teljesen elenyészett. Kivételt képeznek azon helyek, hol a nádasnak bizonyos része - ha szintén 40 kéve nád tartozás mellett is - községnek vagy jobbágyoknak telek után használatra volt kijelölve. Az ilyen nádasok kiszárított földjeit a jobbágyoknak folyamatos használatra átengedték a 40 kéve nád értékének beszolgáltatása ellenében.

! A hansági nád termelésére vonatkozó korábbi adatok szerint a jobbágyok és szegény köznemesek bérbe vették a náderdők egyes részeit. Ugyancsak kibérelték a hercegi nádast 1798-ban a sarródiak három évre.

4 A Velencei-tavon a nádvágási jog évszázadokon át a birtokviszonyoktól függött. A környék földesurai birtokaik arányában rendelkeztek bizonyos nagyságú tórészlettel. A nádasok birtoklásában részt vett az egyház is. A Velencei-tó nagyobbik fele pl. a székesfehérvári káptalan tulajdonában volt.

5 Máshol a nádasokkal a közbirto1 A nagy nádtermő területekkel rendelkező Hanság-Fertőtó vidékén már fontos exportcikket is jelentett. Kövér Fidél J. A Hanság földrajza. Föld és Ember. 1930. X. 96.; Élő D. Sarrod monográfiája. (Bp. 1937) 24. 2 Magyar Törvénytár, 1836-1868. törvénycikkek (Bp. 1896) 40., 1836. évi VII. tc. 8. §. 3 Magyar Törvénytár, uo. 34. 1836. évi VI. tc. 5. §. 4 Kövér Fidél J. i. m. 95. 5 Barabás Jenő: Nádvágás a Velencei-tavon. (Ethn. LXI. 1950. 82.), A Velencei nád felhasználása. (Ethn. LXII. 1951.) 5' 67