Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Mesterházy Károly: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok
megtaláljuk. E népek anyagi kultúrája iráni elemekkel átszőtt, legnagyobb részben török eredetű és külsőségeiben teljesen török színezetű műveltség volt. Egyes műveltségi elemeket átvettek a magyarok, és más finnugor népek is, de az oroszföldi biztosan finnugor népekhez köthető IX-X. századi temetők nem olyan mértékben azonosak a Volga-könyök-vidéki török népek temetőivel, mint ahogy az a magyarországi törökös kultúrájú csoportok temetőinél tapasztalható. A magyarországi anyaggal szinte teljesen egyező régészeti anyagot a Volga, Káma és Bjelája által határolt területen találunk: az egykori Magna Bulgaria nyugati részén, ill. Baskíriában, a baskírok korábbi szálláshelyein. Kiemelkedően fontos a tankejevkai és bolsie-tarhani bolgár;' 2 a midlany-saji udmurt° 3, a szarkeli nomád 0 4 stb. temetők anyaga. Bartha Antal mutatott rá arra, hogy ,,Az azonosságig menő egyezések honfoglalóink leleteivel a női fülbevalók, rombusz alakú ékességek, amelyek honfoglalóink öltözetének nyakszegély díszítését idézik, és az övveretek esetében különösen feltűnőek." 0 0 Ezeken kívül feltűnő azonosság mutatkozik a füles tömör és félgombok, az ún. négykaréjos fejű gyűrűk, a nyílcsúcsok, és több egyszerű ékszertípus között. Az egyes tárgyak elterjedése önmagában még nem jelent népi azonosságot, csupán arra mutat, hogy a Volga-Káma összefolyása vidékén (itt van Tankejevka és közelében Bolsie Tarhani) a kereskedelem révén a IX. század végén ugyanazok a tárgytípusok terjedtek el, mint amelyek a honfoglaló magyarságnál is előfordultak. A kereskedelem fontos közvetítő szerepét honfoglaláskori tarsolyaink és veretes öveink elterjedési területe is jól mutatja;''' Sokkal jelentősebbek bizonyos jelenségek és a temetkezési szokásokban meglevő azonosságok. Ilyen jelenség a lószerszám díszítésének módja. " Bolsie Tarhaniban és Midlany-saj-ban a temető sírjainak elhelyezkedése, sorossága a szembetűnő, ugyanúgy, mint a X-XI. századi magyar temetőkben. 5 8 Megegyezik a halottak tájolása is, a padkás sírok szokása, a részleges lótemetkezés, a ló vázának elhelyezése a sírgödörben.' 0 A halotti szemfedő adásának szokása, mely Tankejevkán és néhány más helyen is megfigyelhető, szintén szoros szálakkal kapcsolja a Volga-könyök mentén levő VIII-IX. századi temetők anyagát a magyarországi X. századi honfoglaló emlékekhez.™ Alapvetően tehát az a fontos számunkra, hogy nem egyes tárgytípusok hasonlósága, vagy azonossága köti össze ezeket a területeket egy52 B. O. renum— A. X. Xa.iuKoe., PaHHbie öojirapw Ha Bojire. MocKBa, 1964. 53 B. 0. renum, MbijyiaHb-iHaH-yflMypTCKHH MoniJibHHK VIII—IX BB. Bonpocbi Apx. Ypana 3(1962) 54 C. A. IJ.iemneea. KOHEBHHIECKHH MORAJIBHHK 6JIH3 Capxejia—Eejioií BOKH. M MA 109 (1963) 216—59. 55 Bartha A., A IX-X. századi magyar társadalom. (Bp. 1968) 136. 56 Dienes I., A karancslapujtői honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. Arch. Ért. 91 (1964) 18-40.; Ua., Honfoglalás kori tarsolyainkról. FA 16 (196) 79 skk. 57 B. 0. renum., MbmnaHb-inaíí. 60. 27. kép. 58 B. 0. renum— A. X. Xa.tuKoe. i. m.; B. 0. renum. i. m. 98. 59 B. 0. renum— A. X. XajiuKoe., i. m. 8, 9, 10. kép. 60 Dienes /., Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugorkori eleméről. Arch. Ért. 90 (1963) 108—112.; B. 0. renum— A. X. Xa.uiKoe.i. m. 72—73., E. 77. Ka3aKoe, O Ha3HaneHHH norpeöajibHbix JibiucBbix noicpbiTHit TaHKeeBCKoro MorHJibHHKa. Tpyflbi K3MCKOH apxeojiornHecKoö eKcne^HUHH. üepMb, 1968, 230—239.; E. A. XaAUKoea üorpeöajibHbiH o/ipaS TaHKeeBCKoro MorHUbHHKa. Bonpocbi 3THoreHe3a TK)pKOfl3biHHbix Hapo^oB cpe^Hero noBOJibjKíi. Kazány, 1971 64-94. 43
