Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
gyar temetőjében. Érdekes, hogy ezek a bonyolult padmalyos sírok később is megmaradtak a magyarok temetkezésében. 1 4 A korai bolgárok temették halottaikat. A holttestet hátára fektették, a legtöbb esetben fejjel nagyjából nyugat felé, mint a régi magyarok. Meg kell viszont jegyezni, hogy itt is, ott is előfordult ennek az ellenkezője, a keletre nézés. Ez a Közép-Volga mentén kicsit gyakoribb: 67 eset (12%) volt ilyen Tankejevkában, 1 Bolsie-Tarhániban, 4 Tyetyusiban. Hasonló esetek voltak Magyarországon is, pl. a kenézlői temetőben, amelyet Fettich Í J ásott ki. A korai bolgár pogány temetkezési szertartások egyik legfontosabb vonása a nagy fakoporsók megléte. Mivel a fa nem marad meg a földben, azok maradványait nem minden sírban lehetett megtalálni. Bolsie-Tarhániban például csak három sírban találtak famaradványokat. V. F. Gening, aki leírta az ottani temetkezési szertartást, azt feltételezi, hogy a halottakat fakoporsóba helyezték, a padkás sírokat pedig deszkapadozattal látták el. 1 6 Tyetyusiban 4 sírnál bukkantak elkorhadt fa nyomaira, Tankejevkában 205-nél. Néhány sírban a halott alatt és fölött nyírfakéreg- és háncsmaradványok voltak, bizonyára néha ezt használták koporsó helyett. A X. századi magyar sírokban ilyen nyomokat nem találtak, talán mert a fa nem marad meg, de vannak esetek, melyek arról tanúskodnak, hogy a magyaroknál mégsem volt ismeretlen ez a szokás. László Gy. u ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a kenézlői temető néhány sírjában a holttestek alatt deszkamaradványokat találtak, a kolozsvári temetőben pedig nyírfakérget. Mind a korai bolgár, mind a régi magyar temetőkben megvolt az a szokás, hogy a halott mellé élelmiszereket temettek. A tankejevkai és Tyetyusi-i pogány sírok kb. 40%-ában, a bolsie-tarhániak kb. 30%-ában, Kiss A. 1 S adatai szerint pedig a régi magyar sírok 15%-ában agyagedényeket találtak, amelyek általában a halott fejénél, ritkábban a lábánál voltak elhelyezve. Minket ezzel kapcsolatban ne zavarjon, hogy a fenti esetekben más-más típusú edények kerültek elő, hiszen azok abban a korban készültek, amikor a fazekasipar kezdett elterjedni, s ennek következtében az agyagkészítményeknek egy sor esetben már nem volt megbízható etnikai jellege. Részben ugyanez volt a helyzet a régi magyarokkal is, akik a Kárpát-medence helyi lakosságától vették át az edényeket. Meg szeretném ugyanakkor említeni, hogy egy Magyarországon talált agyagedény külsőre erősen hasonlít a tankejevkai temetőben feltárt egyik edényhez. Ez a korsó a Szentes-szentlászlói temetőben volt, s jelenleg a szentesi Koszta József Múzeumban található. (Lelt. sz. 55.1.119.) Mind a korai bolgárok, mind a régi magyarok sírjaiban húsétel-maradványokat is tártak fel háziállatok egyes csontjainak formájában (végtagok csontjai, csigolyák, bordák, lapockacsontok), amelyek az edényekhez hasonlóan a halott fejénél, ritkábban lábánál voltak elhelyezve (a tankejevkai sírok 19, a bolsie-tarhániak 5, a Tyetyusiak 14%-ánál). A fent említett részletek, amelyek mind a régi magyarok, mind a korai bolgárok temetkezési szertartásaiban közösek, eléggé elterjedtek voltak főleg a kelet-európai sztyepp és erdős sztyepp nomád és félnomád törzseinél. Persze a 14 Bajiamiiia M. O BeHrepcKHx KJiaflŐHmax. Folia ethnographica 1949, vol. I., No. 2-4. 109. 15 Fettich Nándor At 45 (1931) 48-112. 16 TeHHHr B. <E>., XaJiHKOB A. X. i. m. 10, 12. 17 László Gyula: HMNÉ, 476. 18 Kiss Attila, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/2. 175. 23
