Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
ben virágzott polomi kultúra temetőivel 0 mutatnak rokonságot. A tankejevkaihoz hasonló a Tyetyusi-i temető is. Ezek a leletek megcáfolhatatlanul arra utalnak, hogy a Káma vidékéről és az Urál nyugati részéről számos törzs hatolt be a Közép-Volga térségébe, s ezek a Volgánál szoros kapcsolatba léptek a bolgár-szaltovoi törzsekkel. Nos, éppen ezek a tankejevkai-Tyetyusi-i típusú leletek, amelyek eredetüket tekintve az Urál-Káma térséghez kapcsolódnak, mutatják a legszorosabb rokonságot a régi magyar temetőkkel, noha egyes vonások viszont a bolsie-tarháni emlékekre utalnak. A régi magyarokhoz hasonlóan a közép-volgai kora bolgár kor pogány törzsei is általában fölbe ásott sírgödrökbe temetkeztek, kivéve a kajbeli és hrjascsevi temetőket, itt ugyanis a halottakat bronzkori kurgánokba temették. A sírokra ma már egyetlen külső jel sem utal. Persze megalapozott az a feltevés, hogy eredetileg a kora bolgár síroknak volt külső jelük 9. Lehet, hogy kis földhalmok voltak, vagy inkább valamiféle fejfák, melyeknek a feketeföld-rétegben nem maradtak nyomai. Hasonló véleményre jutott László Gyula is a X. századi magyar sírokkal kapcsolatban, melyeknek, véleménye szerint, ugyancsak voltak külső jelei 1 0. Erre példának hozta fel a koroncói temetőt, ahol sírjelzések nyomaira bukkantak. A korai bolgár temetőkben a régi magyarokhoz hasonlóan a sírgödrök sorban voltak, a sorok kisebb eltérésekkel észak-déli irányban futottak. Maguk a sírgödrök hosszanti oldalukkal a földrajzi szélességhez igazodtak. Hasonlók a sírok méretei és alakja is. Általában téglalap alakú, függőleges falú egyszerű sírokat találtak. A kora bolgár temetőkben feltártak olyan sírgödröket is, amelyekben lépcsőzetes padkák, ill. sekély oldalüregek voltak az egyik vagy mindkét hosszanti oldal mentén, de ezek száma igen csekély: 5%-nál kisebb a tankejevkai és kb. 3% a Tyetyusi-i temetőben, valamivel több, kb. 35% Bolsie-Tarhánban. Vannak padkás sírok Kajbeliben is. Ehhez hasonló egyes sírokat találtak a Kárpát-medencében is. így pl. a II. orosházi temető 1. sz. sírjának (Pusztai I. tanyája) a halottól jobbra volt egy 40 cm széles padkája 1 1. Hasonló eseteket jegyzett fel Bálint Csanád az eperjesi (5. sz. sír) és Dienes István a II. bashalmi temetőben 1 2. (Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Bálint Csanádnak, hogy volt szíves és ideadta az erről a sírról készült felvételt. A sír leletanyaga még nincs publikálva.) A szakonyi és tiszanánai temetőben pedig olyan sírokat találtak, amelyeknek egyik hosszanti oldala mentén padmaly volt. Az utóbbi sír anyaga ugyancsak nincs még publikálva. (A szerző köszönetét fejezi ki Dienes Istvánnak, hogy hírt adott a leletről.) Nagyszámú két padmalyos sírt tárt fel A. Tocik a délnyugat-szlovákiai Bánkeszi régi ma8 XajiHKOBa E. A. FIorpeöajibHbm oöpaa TaHKeeBCKoro MonuibHHica. Bonpocbi 3THoreH e3a TiopK0fl3bWHbix HapoflOB Cpe,ijHero IIoBOJiacba. Ka3aHb, 1971, 64—93. Ka3aicoB E. II. üorpe öajibHbifi HHBCHTapb TaHKeeBCKoro MornjibHHKa. Uo. 94—155. 9 TeHHHr B. O., XajímcoB A. X. i. m. 8; XajiHKOBa E. A. IIorpe6ajibHbiH o6p»fl TamceeB- cKoro MorHJibHHKa, 69. 10 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 489-490. 11 Dienes István: A honfoglaló magyarok. Orosháza története. I. (Orosháza, 1965) 145. 12 László Gyula: Hunor és Magyar nyomában (Bp. 1967) 96. 13 Tocik, A.: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Archaeologica Slovaca Catalogi III. (Bratislava, 1968) 9-16. 22
