Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban

pénzre. 5. Tiszteljed a kancsukákat és az akasztófát, melyet a te urad, a cár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen a földön. 6. Ne tarts fegyvert. 7. Ne lopd el, ami a cáré. 8. Kerüld a vegyes házasságot. 9. Ne panaszkodjál a cár kegyessége ellen. 10. Ne kívánd azt, ami nincs. Ne kívánj szabad földet, adó­leszállítást, kancsuka-eltörlést, ne kívánj alkotmányt, sajtószabadságot, ország­gyűlést, emberek közti egyenlőséget, sem semminémű szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon. 2 0 16. Krisztus urunk parancsa és szent Péter gonoszsága a katonákhoz. 1. Jézus megparancsolja szent Péternek, hogy a katonáknak jár egy napra egy forint hat krajcár. Péter mondja, értem uram, értem, a katona kapjon egyformán hat krajcárt. 2. Jézus ismét mondja, reggelenként legyen fehér kenyér, puha. Péter megint mondja, értem uram, értem, hogy legyen nekik reggelenkint test­gyakorlat, zupa. 3. Jézus ismét mondja, tejes kávé, kifli. Péter mondja, értem uram, értem, hogy legyen nekik sepü és pitli. 4. Jézus ismét mondja, fehér ke­nyér, sonka. Mondta Péter ismét, értem uram, értem, komisz kenyér, puska, 5. Jézus ismét mondja, hogy a katona mehet szabadon a lányokhoz. Péter ismét mondja, értem uram, értem, hogy fogjon a súroláshoz. 6. Jézus ismét mondja, hogy a katona vasárnap aludjon. Péter megint mondja, értem uram, értem, hogy vasárnap szoba vizit tartasson. Ezért a katona szent Pétert ki sem áll­hatja. 2 6 A bemutatott anyag a Miatyánk-travesztiák legkülönbözőbb variánsaira nyújt példát. Nyomban feltűnhet, hogy milyen nagy a különbség Az elnyo­mattatott jobbágyok. . .-féle Miatyánk-variánsok és a Baka-, Huszár- stb. Mi­atyánkok között. Az előzőek műköltői stílusa a vőfélykönyvekbe lekerült vál­tozatokon is érződik. Az utóbbiaknál azonban az egyszerűség, a népnyelvi ki­fejezések, fordulatok, a sajátságos népi humor jól megfigyelhető. A Miatyánk­variánsok között a katonaéletre vonatkozókat népi, paraszti szerzeményeknek tekinthetjük. Valójában azt állapíthatjuk meg, hogy a múlt század elején ki­alakult műköltői eredetű Miatyánk-travesztiák nyomán már a múlt század kö­zepén, különösen azonban a XIX. sz. második felétől kezdődően a Miatyánk­travesztiáknak bőséges népi variánsai jöttek létre. Népszerűségüket mutatja, hogy a műfaj életét — erre példát alább említek - napjainkig nyomon követ­hetjük. A Miatyánk-variánsok egy része humoros tartalmú, csupán a tréfálkozást, a szórakozást szolgálta. Másrészükben azonban a katonaélet, a fennálló hata­lom gúnyos, ironikus bírálata érződik. Különösen megfigyelhetjük a két tíz­parancsolatban. Mindkettő vőfélykönyvből származik. A néphagyományban való ismerete kétségtelennek látszik. Azonban éppen e két erősen politikai han­gú variáns népi eredete nem valószínű. Fölülről való szállománynak kell tekin­tenünk. Az Életképek 1848-i évfolyama június hónapban, tehát közvetlenül a szabadságharc időszakában a Charivari rovatban közölte megjegyzés nélkül mindkét tízparancsolatot (118-119. 1.). A vőfélykönyvet, amelyben lejegyzésre kerültek, 1874-ben írta Bernáth K. József. Nem valószínű, hogy közvetlenül az Életképek bői másolta ki a megjelenés után 26 évvel. A nyomtatott és a kéz­25 Hajdúszovát (Hajdú-Bihar m.). Bernáth K. József vőfélykönyve, i. h. 26 Ari József kéziratos könyve, i. h. Egy 1847 körül keletkezett kéziratos könyvből egy Miatyánk-travesztiát publikált cikkem írásával egyidőben I. Sándor Ildikó: Népi kéz­iratos könyv 1847-ből. Studia comitatensia, I. (Szerk. : Ikuai Nándor), Szentendre, 1972. 214-215. 180'

Next

/
Oldalképek
Tartalom