Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
kecskeméti hajcsárok és kereskedők Győrben és Győr megyében, ahol Bécs felé haladva rendszeresen megálltak. Emléküket több győri és Győr megyei helynév is őrzi. 2 3 Akárcsak a hajtás, ugyanúgy a fuvarozás is kitermelte a vásárokhoz, piacokhoz kapcsolódó foglalkozást: a fuvarozást. 2' Állandó fuvaros kapcsolatok alakultak ki, hagyományos útvonalon közlekedtek, a fuvart, a fuvarozást a vásár és piac követelményei és az általánostól eltérő sajátosságai sokféleképpen variálták. A hajcsár és a fuvaros mellett több más „vásári" foglalkozás is alakult ki. Ezekben a foglalkozásokban (például Gyulán étető = állatetető, mérlegkölcsönző stb.) közvetlenül kutathatjuk a vásárok, piacok életmódalakító szerepét és jelentőségét. Különösen folklór szempontból jelentős a vásárok és piacok közvetlen kulturális vonatkozásainak vizsgálata. A históriások, vásári énekesek, képmutogatók, a komédiások s a különböző mutatványosok (bábjátékosok) mellett figyelemmel kell kísérnünk a vásári és piaci könyvárusítást is. Jellegzetes vásári könyv a kalendárium, amelyekben éppen ezért sok vásárral kapcsolatos közlést - ha mást nem, hát vásárjegyzéket - találhatunk. A históriások jó bemutatását bírjuk Takács Lajostól. 2 3 A vásári ponyvákról pedig Békés István munkája tájékoztat. 2 6 Egyébként a vásári könyvárusításra vonatkozóan csak elszórt adataink, megállapításaink vannak. Itt kell szólnunk a vásárok, piacok kísérőjelenségeiről, a koldulásról, a különféle gyógyítókról, jósokról, a vásározók étkezését biztosító sütögetőkről, kocsmákról, vendéglőkről, illetve ezek tevékenységéről is. 2 7 A legtöbb vásárban, piacon bő lehetőség kínálkozott interetnikus kapcsolatok létesítésére. Természetesen azoknak a helyeknek a vásárait és piacait, ahol több egymástól többé-kevésbé elkülönülő népcsoport vagy éppen nemzet találkozik, az interetnikus kapcsolatok létesítése szempontjából különösen szemmel kell tartanunk. Ezeknek a kapcsolatoknak tekintélyes része mással, mint a vásárokkal és piacokkal, illetve azok közvetítő szerepével, nem is magyarázható. A vásárok, piacok funkcióvizsgálata során összefoglalóan hangsúlyozzuk, hogy a néprajzi kutatásokban korábban figyelmen kívül hagyott vásár- és piackutatásoknak nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A vásárok és piacok életmódalakító sajátságainak megismerésével számtalan olyan elvi és módszerbeli kérdésre feleletet tudunk adni, amelyek korábban kellő információk hiányában 23 Bátky Zsigmond: Kecskemét Győr megyében. Föld és Ember X. (1930.) 4-6. 331-332. 24 Vö. : K. Kovács Péter: Még két feleletre váró kérdés. Az Országos Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője 1953. 2-3. 80. és Dankó Imre: A mezőkovácsházi fuvarosok. In: Emlékkönyv Mezőkovácsháza alapításának 150. évfordulójára (Mezőkovácsháza, 1964) 7-21. Vö. : Rendelés a vásárra jövő szekereseknek. Debrecen, 1831. okt. 3. 25 Takács Lajos: Historiások, históriák (Budapest, 1958) Vö. : Uö. : Istoria-istoriás. Magyar Nyelv 1954. 167-79. és A képmutogatás kérdéséhez. Ethnographia 1953. 87-103., valamint - c. : Az utolsó históriás. Új ember 1952. 9. sz. 2. 26 Békés István: Magyar ponyva Pita val (Budapest, 1966). 27 Beke ÖdönBrüll Emánuel: Lacikonyha. Magyar Nyelvőr 1951., H. Fekete Péter: A dutytyán a Hajdúságban. Uo. 1952. 396., Péter László: Duttyán és társai. Uo. 1952. 395-96., Angyal Endre: Duttyán. Uo. 1953. 313. - Vö. : Dankó Imre: A lacikonyha. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 20. évfordulójára. Szerk. : Dankó Imre. Túrkeve, 1971. 23-38. 164'
