Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
mak közül ezúttal csak a közvetítő kereskedelem korlátozására szolgálókat említjük, amelyek jelentős mértékben akadályozták, hogy a vásárok, piacok szabadversenyen alapuló valóságos kereskedelmi alkalmakká fejlődjenek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan említhetjük meg először a vásárok és piacok árucsere alapjaiban végbemenő differenciálódást, a vásári, piaci kereskedés kialakulását, fejlődését (kisszerű kereskedés: kofák, kupecek, vásári kereskedők, közvetítők stb.), másodszor az árrögzítésre irányuló törekvéseket. 12 Ebből a szempontból érdekes, hogy vásártartó helyeink milyen hosszú időn át ragaszkodtak a régebbi árszabásokhoz, mint ahogy például Csongrád megyében még 1813-ban is az 1659. évi limitációra hivatkoztak. 1 3 A vásárok, piacok jogi vonatkozásai közé tartozik azoknak a nagyon szerteágazó, különféle szokásoknak az összessége is, amely az első vásárral (új vásár), a vásár időpontjának változásával, új vásár-, piactér használatbavételével, a vásár-piac megkezdésével, bezárásával, a vásáron, piacon létrejött adás-vevésekkel kapcsolatosan alakultak ki. Ide tartozóan kell kutatnunk a különböző fél- vagy teljesen illegális vásárokat (zugvásárok), amelyeket a vásárjoggal bírók és a közigazgatás is következetesen üldöztek. Ezek közé a vásárok közé tartoztak az úgynevezett zöldvásárok is, amelyeket a körülkerített vásárhelyeken kívül a füvön, a zöld gyepen tartottak. A zöldvásárokon rendszerint vitatható eredetű árukat, főleg állatokat adtak és vettek. A zöldvásárok előnye volt az is, hogy vám nem terhelte az árut, helypénzt sem fizettek. Igen korai időktől kezdve (XIV. század) ismeretesek a használtcikk-piacok és -vásárok is, de csak a múlt század végén önállósultak nagyobb városainkban (ócskapiac, zsibvásár; Debrecenben: zsibogó), A különböző vásárokon és piacokon árusításra kerülő áruk, valamint vevők differenciáltságától és származási helyétől függően határozhatjuk meg egy-egy vásár vagy piac körzetét (vonzáskörzet). A vonzáskörzet megállapításánál, az abból levonható tanulságokkal alig foglalkoztunk. Egyedül a debreceni vásárral kapcsolatosan készült ilyen, néprajzilag is hasznosítható feldolgozás. 14 A vonzáskörzet kétoldalú kapcsolat. Közvetlen alapja a lokális munkamegosztáson alapuló árucsere, de föltételez a vonzáskörzeten belül, sőt azon túl is egy sereg járulékos kapcsolatot is. Ezek közül leglényegesebbek a kulturális vonatkozásúak. Nemcsak egyes áruféleségek, hanem eszközök és azok használatának elterjedése is sok esetben a vásári árucseréhez kötődik. Érdemes idevonatkozóan Haas Mihályt idézni 1845-ből. Leírása jól tájékoztat arról, hogy baranyai magyar és német parasztok „famíves készítményeiket" messzi vásárokra elhordták eladni. Ahogy Haas Mihály mondja: „Az erdők' szélein fekvő magyar és német helységekben csaknem minden parasztgazda kádár, kerék12 Kiss Lajos: A kofa. In: Szegény asszony élete (Budapest év n.) 107-112. - A kupec. Észak-Magyarország 1953. 69. sz. 5. 13 Tekéntetes Nemes Tsanád Vármegyének Rendei 1813dik Esztendőben Bőjt-elő havának 23dik napján Püspök Makó Városában tartott Köz-Gyülése alkalmatosságával az 1659dik esztendei Törvény 71dik Tzikkelyének értelméhez képest, következendő árr, és bérszabásokat tettek, úgymint: - Grün Orbán betűivel. Szegeden, 1813. 14 Eördegh Béla: Debrecen piacának szállítóterületei. Földrajzi Közlemények 1953. 267— 276. - Vö. : Márton Béla: Hajdúnánás vonzási területe. Közlemények a Debreceni Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 17. (Debrecen, 1949) és Éliás Rozália: Szeged vonzásterülete. Földrajzi Értesítő 1954. 725-733. 11 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 161
