Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
is és így tovább. Mindez sok esetben helynevekben is tükröződik. A szerda-hely, csütörtök-hely szerkezetű és egyéb helynevek példának okáért a szerdai, a csütörtöki stb. piacnapra vonatkoznak. De bőségesen akadhatunk más természetű, de ugyancsak a vásárokkal, piacokkal kapcsolatos helynevekre is. Például Lóvásártér, Fonatos-sor, Deszkapiac, Komédiás-fertály, Hagyma tér. Hal tér, Búza piac, Széna tér, Ökörálló, Üszővásár, Ócskasor stb.; amelyek a vásár-piac termeivényeire, az árusítás hagyományos helyeire utalnak. Kérdéses, hogy mikor, milyen tényezők közrejátszása folytán volt lehetséges pótvásárt tartani és az mennyiben különbözött a voltaképpeni vásártól. A vásárok jogi körülményeinek és mozzanatainak tisztázása is nagymértékben magyarázhatja a vásárok, piacok funkcióit. Maga a vásárjog megszerzése és annak körülményei is sokatmondóak. Lényegbevágók a vásárszabadalmak különféle kikötései, sajátos feltételei. Ezek mindegyike sokoldalúan árulkodó a kérdéses vásár természetét, hatásait illetően. A vásár jog korábban királyi, fejedelmi eredetű adomány. Ebben az időben vásárjogot kizárólag jelentős helyek, városok kaptak csak. A kiegyezés után (1867), a modern közigazgatás kialakításakor a vásártartás jogát kiszélestíették. A vásárügy a kereskedelmi miniszterhez került. A továbbiakban ő adott vásártartási jogot, mégpedig meglehetősen gyakran és most már falvaknak is. A vásárjog általában saját birtoklású volt, de sok esetben bérbe is adták. A vásárjog bérbeadásának különféle feltételei alakultak ki, s közülök nem egy éles fényt vet a kérdéses vásárhely társadalmi és kulturális viszonyaira. A vásárjoggal, egyáltalán a vásárokkal, piacokkal kapcsolatosan legjelentősebb régi jog volt az árumegállapítási jog. Pusztán ennek a jognak a birtoklása és gyakorlása is számottevő vásár- és piachelyeket alakított ki. Már a legkezdetlegesebb körülmények között is a vásárok és piacok igazgatása, a vásárjog gyakorlása, a vásári és piaci rend fenntartása külön igazgatási szervezetet igényelt. Sok helyen ez a szervezet csak egyetlen emberből állt, a vásárbíróból, aki aztán saját hatáskörében megszervezte a vásárok és piacok zavarmentes lebonyolítását. Sok más helyen viszont egész szor tisztség alakult ki - a népi igazgatás, ügyintézés, közigazgatás szervei - a vásárok és piacok rendjének biztosítására, a velük kapcsolatos tennivalók elintézésére. Külön érdekessége a vásárok jogi kutatásának az úgynevezett vásári bíráskodás, a vásári jog megismerése. Vásárbíró tisztét betöltő tisztségviselőt olyan heti vásárokra is választottak, amelyek forgalma nagy volt, a voltaképpeni vásárokéhoz hasonló. így például Mohácson 1809-ben a tanács a heti vásárokra „piarcz-birót" nevezett ki. 1 0 Ebben a joggyakorlatban számos, a népi jogfelfogásra és jogéletre jellemző tendencia érvényesült. A vásárok jogi vonatkozásainak kutatásánál gondolnunk kell a helyenként változó mértékegységekre, illetőleg adagolási (áruporciózási) rendszerekre is. Ezzel kapcsolatosan kell figyelmet fordítanunk a különféle áruféleségek mértékegységbeli differenciáltságára is. 1 1 A vásárok, piacok jogi vonatkozásaihoz tartozik azon sok és szerteágazó tilalom, rendszabály is, ami egyrészt általánosan, minden vásárban, vásárhelyen elterjedt és többé-kevésbé érvényes volt; másrészt viszont egyediek, az illető helyre, vásárra voltak érvényesek csupán. Ezek közül a tilal10 Fölkér József: Mohács története (Mohács, 1900) 57. 11 Jakó Zsigmond : Az erdélyi mértéktörténet kérdéseihez. Erdélyi Múzeum 1945. 240-243. - Vajkai Aurél: Népünk és a számok. Természettudomány 1947. 27-29. - Kovách Géza: Adatok a szilágysági népi űrmértékek kérdéséhez. Ethnographia 1949. 267-271. - Trócsányi Zoltán: Régi városi úrmércék. In: Régi világ, furcsa világ (Budapest, 1958). 160'
