Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Varga Gyula: Határhasználat egy szabad paraszt faluban a XX. század első felében
3. Szabad használatú földek. Mint láttuk, a határnak csak kisebb része tartozott bele a fordulók által szabályozott nyomásrendszerbe. Az említett közösségi legelőkön, erdőkön túl a magántulajdont képező szántóföldek, rétek egy részére sem vonatkozott a nyomáskényszer. Ezek a földek nyilván azért maradtak ki a fordulóból, mert a Berettyó vizei oly módon széttagolták, hogy nem lehetett rajtuk a fordulók által megkövetelt táblákat kialakítani. Hiszen még az 1-2 holdat kitevő kis szigeteken is olykor 3-4 fajta talajféleség váltogatta'egymást. Amíg pl. az Irtás nevű dűlőben egy kb. 150 m hosszú barázdában az eke végigment, a következő talajféleségeket hasította fel : fekete szurok (erősen kötött, bitument is tartalmazó fekete föld, mely száraz időben csontkeménységűvé vált, nedvesen szétfolyt és olyan erősen tapadt, hogy nem csúszott el az ekekormány mellett), szik (ennek néhol mindkét fajtája, a szódás szik és a vakszik), fehér, kissé homokos laza talaj, végül kötött vályogtalaj. De szükség volt fordulón kívüli földekre bizonyos terményféleségek miatt is. így már a XVIII. sz.-ban is fordulón kívül vetették a kendert [Kenderszer dűlő),, a dohányt, később a répát, a lucernát és még több más növényt. Az ismertetett határrészek közül ide sorolható az egész Kaszáló, a huszonöt éves bérletből a Rózsáslapos, Hanta, Bagomér, Ugartelek, Csikos-tó, Fertő, Nyáros. Telekhát, Homokgödör s még egész sor kisebb határrész. Ezeken a területeken tehát nem voltak fordulók, elvileg mindenki olyan növényt termesztett, amilyet akart. A szabad gazdálkodást azonban csorbította, hogy erre a határrészre is vonatkozott a szabadulás. A kaszálók rögtön a széna behordása után felszabadultak, a szántók pedig augusztus végétől fokozatosan szeptember végéig s mivel ezeken a földeken őszi kalászost nem igen termesztettek, egészen november közepéig szabad volt rajtuk a legeltetés. Azonban éppen a földek széttagoltsága miatt a nagyobb falkák legeltetése itt nehézségekbe ütközött, ezért itt inkább a kisebb falkák és a kézből való legeltetés különböző formái terjedtek el. A szabad gazdálkodás helyett éppen ezért inkább bizonyos monokultúrás növények honosodtak meg. Amint a Kenderszer dűlő hátasabb részein évről évre kendert termesztettek, úgy a Hanta laposon a takarmányrépa, a Vasadon, Dobogó ban régebben a dohány, újabban itt is és a Duriná ban a lucerna volt a jellemző növény. E határrész mentesebb volt a szigorúbb megkötöttségektől, itt nagyobb szabadság uralkodott. A törpebirtokos, tehenes gazdák a kis zeg-zugokban mindig találtak olyan szabad legelőket, melyeken egész nyáron át két kis tehenüket jóltarthatták. Éppen ezért e határrészeken sokkal több volt a határsértés, nehezebben lehetett utolérni a tolvajokat, a szabálytalankodókat. 4. A tulajdonképpeni szabad gazdálkodás lehetőségei az első világháború után törtek utat a falu hagyományos határhasználati rendjében. Ilyen egységet képezett a négy, külön-külön most már egy tagban kiszakított vitézi telek. Ezek közül a három csendőr telke közvetlenül a falu melletti Cserén, egy pedig a Templom dűlőben helyezkedett el. Ez utóbbi a falutól kb. 1 km-re lehetett, tulajdonosa Darabont Sándor itt kis tanyát épített fel, egy szobával, óllal, disznó- és tyúkóllal, kis erdővel és kerítéssel. Nyáron a család egy része kiköltözött s itt nevelték az állatokat. Szabad gazdálkodás alakulhatott a vagyonváltság földeken is, melyek nagyobb része 4-5 év leforgása alatt a nagyobb gazdák kezére került, hiszen a gazdasági felszereléssel nem rendelkező nincstelenek nem voltak képesek ezt az 1-2 holdas parcellát a nehéz években megtartani. Ez a határrész, talán mert közvetlenül a vasút mellett volt, elkerülte a felszabadulást, így lehetőség nyílt a növények rendjének szabadabb megválasztására, így többek közt itt honosodott meg először az évelő lucerna. 148'
