Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Kövér Sándor: Adatok Hajdúböszörmény egészségügyének történetéhez
A seborvosok (chirurgusok), ahol nem volt elég vagy egyáltalán nem volt orvos, orvosi teendőket láttak el. Volt köztük borbély-kuruzsló, de volt képzett sebész is; volt vándorló, de állandó lakóhellyel bíró is. Régente az orvosdoktorok nem szívesen foglalkoztak sebészettel, inkább csak ellenőrizték a sebészeket. 1770-ben törvénybe foglalták, hogy valamint a sebésznek és a gyógyszerésznek tilos a belső bajok kezelése, éppúgy az orvosdoktornak sem szabad a sebészet körébe tartozó betegséget elvállalni. 1761. április 28-án a királyi helytartótanács kötelezővé tette a sebészvizsga letételét mindazon sebész jelöltek számára, akik Debrecen sebésztestületébe fel akarták magukat vétetni. A képzett sebészek már külföldi egyetemeken is, főleg Bécsben tanultak, de 1777-ben már a pesti egyetemen is tanulhattak belgyógyászatot. A borbélyt, ha „elrontotta" a beteget, kiűzték a városból; a senator urakat a házuknál ingyen tartozott borotválni, ő végezte a halottkémlést is. Ha borbély nem volt, megtették valamelyik senatort halottkémnek vagy orvosnak is. így Nánáson Sári Péter uramat 1771-ben, aki embernek 6, marhának 3 dénárért rendelt szert, nyavalyás embernek pedig 2 forintért adott szert. Városunkban a legrégibb seborvosra vonatkozó adatot 1726-os jegyzőkönyvben találtam, ahol megemlítik Szeydli György városi chirurgust, aki ekkor 35 éves volt és mint tanú szerepelt egy perben. Az anyakönyvek a következő chirurgusokat említik: Nagy István kerületi chirurgust 1779-ben, Miklós Pál chirurgust 1788-ban, Aranyi István 46 éves chirurgus 1821-ben meghalt száraz betegségben, Kovács Pál seborvost 1843-ban, aki kerületi seborvos volt. Meg kell emlékeznünk a Simándiakról. Simándi Sándor városi seborvos 1831ben kolerában halt meg 30 éves városi seborvosi tevékenység után. Egykorú irat szerint a kollégiumi diákokat is kezelte. Fia volt ifj. Simándi Sándor (18071879), aki szintén városi seborvos volt 1836 óta. Oklevelét a Pesti egyetemen szerezte 1834-ben. Tudott magyarul, deákul (latinul). Fizetése 150,- Ft és „lakház" volt. A keleti ref. temetőben volt eltemetve, A rokonság az 1930-as években exhumáltatta és sírboltba helyezték át, ahová később dr. Molnár István tanár is került. Az exhumálás alkalmával magam is láttam érckoporsójában zsinóros magyar ruhában, erős veresbarna bajusszal. Gyermekkoromban gyakran hallottam „Simándi uramat" emlegetni. Öreg emberek tisztelettel beszéltek róla. Orvos, mint már említettük, 1774-ig nem volt városunkban. 1768-ban helytart. tanácsi rendelet a vármegyék részére kötelezővé tette, hogy képzett, rendes fizetésű, diplomás orvosokat alkalmazzanak, ami ellen a megyék kézzellábbal tiltakoztak. Addig csak borbélyok, felcserek, chirurgusok látták el az orvosi teendőket. így lett a Hajdúkerület első orvosa Polgári Mihály, akiről a városi jegyzőkönyvekben az alábbiak olvashatók : Specificatio. Sallarii Annui Pxty. Dm. Michaély Polgári; qua ordinarii Physici Privilegiatod. Oppidos Hajdonicalis In parata Pecunia Rhft. 200.Tritici puri Cubuli 10.Siliginis 10.Hordei 10.Lignos focalis Currus 4.Böszörmény, 24 a Juni 1774. Per Fr. Monori jur. notar. mp. 133'
