Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

37 A KELET VARÁZSA DÉRI FRIGYES ÁZSIAI GYŰJTEMÉNYE A nagyobb méretű, talapzattal ellátott elefántcsont- és fafaragványok (okimono) már nem neckéknek, hanem dísztárgynak készültek, elsősorban külföldiek számára (34. kép). A következő vitrin japán lakktárgyakat tartalmaz. A távol-keleti lakkmuvesseg alapanyaga a lakkfa (rhus vernicifera) mézgája, mely fa és más tárgyakra vihető fel. A levegőn megszáradva polimerizálódik, megkeményedik és vízálló lesz. Festékekkel színezve legtöbbször faalapra alkalmazták díszítésként. A kínaiak közel háromezer éve ismerik, és ők is dolgozták ki a legtöbb lakktechnikát. A japánok több mint százféle lakktechnikát alkalmaztak, de leginkább a gazdag arany és ezüst díszítés jellemző náluk. Az aranylakkokat nem festették, hanem a mintának megfelelő felületre lakkréteget vittek fel, és a még nedves lakkba finom aranyreszeléket hintettek. Gyakoriak a csiszolt és a gyöngyház berakásos lakkdíszítések is. Különféle piperedobozok és tükörtartó állvány mellett gyógyszertartó dobozkák, úgynevezett inrók láthatóak itt. Zsinórral összefogott, szétnyitható rekeszeikben tartották a pirulákat. A lakkmuvesseg legszebb miniatűr példái találhatók közöttük, melyek nagyrészt erre specializálódott mesterek munkái. Kiemelkedő műnek számít egy Kadzsikava jelzésű XVIII. század végi inró, melyen egy költő alakja van vízesés előtt. Virágos kocsi szerepel Haszegava Sigemi inróján. Vörös és fekete lakkrétegeket mutat felváltva egy vésett díszítésű, ún. gurilakk-inró. Az inrókat a neckefaragvánnyal erősítették az övre. Divatjuk a XIX. század végéig, a nyugati viselet elterjedéséig tartott. Szabadon áll egy gazdag arany lakkozású és csontrátétes figurális díszítésű kabinetszekrény. Ez XIX. sz. végi exportra készült japán munka. 34-