Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

ÜVEGMŰVESSÉG 82 tásról tanúskodó színes opak zománcfestéssel díszített pálinkás bütykösök. Ezeknek a díszített üvegeknek az esetében igen nehéz a pontos készítési hely meghatározása, bár ezek valószínűleg éppen madár- és virágábrázolásuk alapján - magyar termékeknek tekinthetők (99. kép). Középkori típusra tekint vissza a kotyogós üveg, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a hasábos formába fúvott üvegből a levegőt kiszívták, így az oldallapjai összetapadtak és alsó-felső része között öt cső képezte az átmenetet. Ez a rusztikus üvegforma a XIX. század közepéig élt, a kiállított - esetleg dunántúli eredetű - darab a XVIII. század végén, XIX. század elején készült. Technikai szempontból a következő együttest a fonalas díszű edények alkotják, amelynél a díszítményt az üveg felületére ráragasztott üvegszálak alkotják. A kisméretű keresztelő kancsón színtelen üvegszál, a nagyméretű palackon tejüvegszál fut le spirál alakban az edény testén (100. kép). Sokszor az üvegszálak felülete nem sima, hanem rovátkolt. Ilyen a színtelen száldíszű nagyméretű kancsó (101. kép), míg a kulacson már szinte nem is üvegszálak, hanem színtelen üvegszalagok alkotják a díszítést (102. kép). A színes üvegszálakkal alkotott díszítés egyik formája, amikor a szálakat színtelen üvegbe ágyazva poharak szárrészének gombját képezik. Ennek példája a fehér és vörös színű fonállal díszített gyertyatartó. A XIX. század első tizedeiből származnak az akkor általánosan elterjedt formákba fújt edények, amelyeknek domború díszítményei reneszánsz hatást mutatnak. Szép példái a kis kancsók és poharak. Egy másik edénycsoportnál a díszítésben új jelenséggel találkozunk, amely már független a hutáktól, ahol a tárgyakat készítették és az előzőleg ismertetett díszítésekkel ellátták. Itt a kész üveg csak alapanyag a díszítés számára, amely