Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

61 A több évszázados múltra visszatekintő debreceni fazekasságról a legkorábbi említés 1555-ből származik. Céhlevelük 1574-ből maradt fent. A XVIII. század második felétől kezdődően gazdag levéltári anyaggal rendelkezünk a céh történetére vonatkozólag, amelyből kitűnik, hogy a XVIII. század végén Debrecenben mintegy 100 fazekas dolgozott. Ebből az időből maradtak fent a legkorábbi edények. A debreceni fazekasság virágkora körülbelül 100 évig tartott. A XIX. század második felében fokozatosan lehanyatlott és a XX. századra teljesen elsorvadt. A kiállítás stílus szerinti csoportosításban mutatja be az edényeket. A legkorábbi évszámos darab, egy 1760-ban készült tál a világos mázas, írókás edények legkorábbi készítménye. Ehhez hasonló edényeken él tovább a XVII. századi kerámiák vörösbarna, sötétbarna, zöld színezése. 1793-ban készültek a bárándi egyház úrasztali boroskancsói, amelyeknek egész felületét gazdagon hálózza be a gránátalmákból, karéjos levelekből, virágokból álló, a XVII. századi edények motívumaira emlékeztető díszítés (62. kép). A XIX. század elején készült egy ritka edény, egy emberalakot ábrázol, karján pólyás csecsemőt tartó nőalakot. A díszítés azonossága alapján ugyanennek a mesternek az alkotása az üvegbutéliát utánzó edény. A hengeres testű 1820-as edény a kőcserép-dohánytartók alakját követő polgári mintájú darab. A XIX. század elején ez a díszítésmód egy új technikai megoldással bővült: az írókával kialakított motívumok körvonalait karcolással emelték ki. Ilyenek a hatodik tárlóban levő 1830-as nőalakos tányérok, mindhárom egy mester munkája. A fejünkön kaskétlinek nevezett főkötőt viselő nőalakok két virágtő között állanak, kezükben kis virágszálat tartanak. Az egyik tányéron a bal oldali virágtövön a nőalakkal szemben egy jobbra néző kis madár jelenik meg (63. kép). Ennek a stí-