Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

48 pompás külsejükkel tűnnek ki. Jellegzetes a szarvaspata alakú markolatvégződésük, díszes maratott pengéjük és a későbbi példányoknál a hüvelyükbe tűzött evőeszközök. A tárló alján levő tőrök külön csoportját képezi ezeknek a rövid fegyvereknek (44. kép). A lovagi fegyverzet tartozékaként ezzel adták meg a harcosok az ellenfélnek a kegyelemdöfést, ezért a nevük misericordia - kegyelemtőr. Nagyvadakra vadászlándzsákkal vadásztak. A súlyos, nehézkes fegyverek éles, hegyes pengével voltak ellátva, nyelüket szíjakkal vonták be a biztonságosabb fogás érdekében. A XVI-XVII. századi példányaink jól tükrözik ezen fegyverek összes sajátosságait. A lövőfegyverek közül igen ősi a számszeríj. A felső sorban elhelyezett példányok XV. századiak, valószínűleg Nagyszebenben készültek. ívük réteges, összeragasztott szarulemezekből készült. Az acélívű darabok német eredetűek, XVI. századiak, díszes kivitelűek, gazdag csontberakással díszítettek. A közöttük levő két kisebb számszeríj már azt a fázist képviseli, amikor ezek a fegyverek elvesztették eredeti harcászati jelentőségüket és vadászfegyverként éltek tovább a XVIII. században. Ezeknek a fegyvereknek a felajzásához nem volt elegendő az emberi kéz ereje, ezért külön felajzó készülékeket használtak. A fából készült emelőkarok a XVIII. századi vadászfegyverek felajzására szolgáltak, míg a vasból készült tekervények a nagyobb méretű korábbi darabok felhúzását segítették. Mellettük kerültek elhelyezésre a lőfegyverek. A vadászpuskák gazdag díszítésük miatt figyelemreméltók. A felsőbb, rövidebb puskák tusája csontberakású, míg az alsó sorban levők közül az egyiknek a faragása művészi. Legdíszesebb a színezett, igen finom kidolgozású, csontberakással díszített vadászpuska (45. kép). A kézi lőfegyvereket gránát kilövésére is használták. Egy ilyen