Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

36 pár) a perzsa miniatúrafestés hagyományaira utal. A következő vitrinben indiai műtárgyak vannak, zömmel ún. bidri-íémek. Ezek az indiai iparművészet kiemelkedő alkotásai közé számítanak és készítésük központja, Bidar után kapták nevüket. A réz, ón és ólom ötvözetéből öntött, majd feketített fémedényeken ezüstberakásos díszítés van (33. kép). Víztartó és más edények, vízipipák, dobozok készültek ilyen technikával. Itt szerepel még Dzsambhala védőisten szobrocskája. A terem túloldalán az első vitrinben japán elefántcsont-faragványok vannak kiállítva. A legtöbb közülük ún. necke-gomb, amelynek rendeltetése az volt, hogy a kimonó övén áthúzva fenntartsa a rajta átfűzött selyemzsinórra kötött apróbb tárgyakat (gyógyszertartó dobozkákat, pipát, erszényt). A necke kontinentális eredetű, de faragását a japánok fejlesztették művészi szintre a XVII-XIX. században. A neckék a műgyűjtők kedvenc tárgyai. Anyaguk lehet nemes fa, elefántcsont, rozmáragyar, agancs, sőt kerámia vagy fém is. Témakincsük többnyire figurális (legendás történelmi személyek, szent remeték, kínaiak, európaiak, zsánerjelenetek, állatalakok, rovarok stb.), de van gombalakú és más forma is. Kezdetben kedvtelésből faragták őket, majd egyre több mester specializálódott erre és családi műhelyek alakultak. A neckék alján gyakran megtaláljuk a mester jelzését. A Déri-gyűjteményben jó minőségű XIX. századi neckék vannak. Kiemelkedik közülük Hotei szerencseisten alakja, az oroszlánmaszkos táncos, és Uzume csoportja (utóbbin Kógjoku jelzés van). A két nyulat ábrázoló faragvány Gjokuminszai jelzésű. A gomb alakú neckéket képviseli a miniatűr színházi maszkokat mutató darab, amely az egyik késői, Tomocsika mester műve.