Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

34 vatalnokok használtak művészi, gyakran saját maguk faragta pecsétlőt. A könnyen faragható zsírkőből való darabok későbbi munkák. A fa- és elefántcsont-faragás is kedvelt Kínában. Gyakori a különféle istenségek és a hajón ülő halhatatlanok és irodalmárok ábrázolása (30. kép). A következő vitrinben japán teaszertartáshoz használt eszközöket láthatunk. A teázás szokása a VIII. században került át Kínából Japánba, ahol a XIV-XV. században egy különleges esztétikai jellegű összejövetelt fejlesztettek belőle, amely máig is él. Eszközkészlete jórészt mázas kőcserép edény volt, ezért a japán kerámia művészi példái között sok az ilyen régi teaedény. A teamesterek ugyanis sokszor saját ízlésük szerint különleges kerámiát rendeltek hozzá az egyes kerámiaközpontokban. A vitrinben víztartó edény, teáscsésze, kis édességes doboz, a selyemkendő tartására szolgáló gyűrű és fa merítőkanál szerepel, ami mind a teázáshoz volt szükséges. Alattuk imari porcelánok és egy Kutaniból való, vörös festésű porcelán tál van. A következő két vitrinben XVIII-XIX. századi japán bronztárgyak vannak. A kínai hatások ellenére sok sajátos japán forma szerepel közöttük. Díszvázák és kerek tükör mellett figurális szobrocskák is vannak: jakfarkas legyezővel ábrázolták Darumát, a buddhista szentet. Nagy zsákkal és legyezővel szerepel Hotei szerencseisten (31. kép). Bivaly-, ló- és dekoratív oroszlánfigura mellett az íráshoz való vízcsepegtető edénykék, sárkányos gyertyatartók és lótuszkehely alakú, aranyozott füstölőedény láthatók még itt. Szabadon áll egy nagyméretű, kertbe való japán daruszobor. A falon szintén a XIX. századból való japán rekeszzománcos díszedények vannak. A következő vitrinben mongóliai műtárgyak láthatók. A XX. sz. elejéig sok híve volt Mongó-