Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

Egyöntetű megállapítás: a magyar anyag igen egységes. A kiállításunkon bemutatott 101 darabból álló válogatás: a magyar királyság XVI— XVIII. sz., Erdély XVI—XVIII. sz. pénzei és emlékérmei (1. kép). XVII— XIX. sz. magyar emlékérmek (2. kép) nemcsak a múzeumlátogatókat gyönyörködtetik, tanulságos a nagy elődök nyomait kereső művészek számára is. Külföldi és magyar XV—

XVII. századi grafikák E lapok egy része közel négyszáz éves. Van közöttük régebbi is. Történelmünk fenti időszakának eseményeit, névtelen részeseit, alakítóit és számtalan színhelyét ábrázolják. Tájékoztatónk a megkapó látóhatárnak csupán felvázolására elegendő. így együtt nemcsak művészeti, hanem művelődéstörténeti üzenetek. Európában ha az első rézmetszet (1446) vagy a legrégibb évszámmal (1423) jelölt fametszet születésére gondolunk, metszeteink az európai földrész grafikai művészetének első korszakát képviselik. S bár sokszorosított példányszámuk — egy kivételével — egyelőre ismeretlen, igazi örömet jelentenek nemcsak az érdeklődők, hanem a szakemberek számára is. A grafikák alkotói több nemzetet képviselnek. Ez a tény választ ad egy sor kérdésre. A metszetek alkotói: német, osztrák, németalföldi, olasz, francia — történelmi okokból jóval később, Mányoki és mások feltűnésével — magyar mesterek. A különböző, nem mindig kedvező előjelű nemzetközi méretű érdeklődés mellett látnunk kell azt, hogy a háborús viszonyok erősen meghatározták a művészet tárgykörét és társadalmi feladatát. Épp irodalmunkban Balassi, Zrínyi a költő, vagy Petőfi példája is azt mutatja, hogy „A háborúban hallgatnak a múzsák" közmondás sem feltétlen állja meg a helyét. És az ábrázoltak? Államférfiak, hadvezérek, tudósok, közgazdászok. Mecénások. írók, költők, műfordítók. Akik alkotómunkájuk rovására folyóiratot szerkesztettek vagy atlaszt terveztek. Nyelvünket újították. Akik tehették: nevelőintézetet, könyvtárat, múzeumot, egyetemet alapítottak. Az ábrázoltak között is találunk olyan személyt, akinek fontos életrajzi adata homályba vész. A szerencsésebb nemzetekkel ellentétben nálunk ez sem feltűnő. Még a felvilágosodás vezéregyéniségéről, a „Tudós Magyar Társaságunk" (Akadémiánk) szellemi alapítójáról, Bessenyei Györgyről sem maradt hiteles képmás. Nehéz méltó szavakat találni a lapokat alkotó mesterek szolgálatára, melyet nagyjaink megörökítésével teljesítettek. Olyan képsor ez, melynek számtalan nagy alakja nélkül nemzeti panteonunk még hiányosabb lenne. A lapok méretüknél inkább a miniatúrákhoz közeliek (pl. 60 mm). Kivételt képeznek a későbbi kőnyomatok. 200