Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A hagyományos gazdálkodás és életmód – dr. Varga Gyula

Bőr rosta, ősi magtisztító eszköz, mely a magokat nagyság szerint osztályozta. Zsákoló fa. Főként malmokban, terménykereskedőknél, nagyobb gazdaságokban használták; vele két ember a zsákot kényelmesebben hordhatta. Rováspálca. Szárazmalomban használták: rá rótta a molnár az átvett, illetve a megőrölt gabona mennyiségét. Véka csapófával. A véka a köböl egy negyed része. Vidékünkön a kassai köbölt használták. Vékával mérték a gabona mennyiségét. A tetésre merített vékát csapófával vízszintesre lecsapták, de úgy illett, hogy a véka fülénél egy kevés magaslatot nem csaptak le, fülét hagytak. Vessző kas. A gabonát vidékünkön főként földbe ásott veremben, vagy a föld fölé épített különböző gabonatárolókban helyezték el. Szegényebb házaknál azonban itt is felbukkant a vesszőből font kas, ez a sárral betapasztott ősi gabonatároló eszköz. Tanyai kürt. A tanyai cselédfiúk kora hajnalban megfújták a fa kürtöt, hogy a szomszéd tanyáknak hírül adják: ők már ébren vannak. Lápmetsző. Az egykori lápokon a lápmetszővel vágtak lyukat, amelyből iható tiszta vizet nyerhettek. Szőlőmüvelés. A debreceni gazdák saját kertjeikben már a középkorban is termeltek szőlőt. A XVIII. században a kertek nagyobb részét szőlővel telepítették be. Debrecen környékén azonban gyenge minőségű borok termettek. Ezért a módosabb cívisek az érmelléki hegyeken vásároltak szőlőbirtokokat (Debrecentől 30—40 km-re), s itt szakképzett vincelléreket fogadtak a szőlők gondozására. A szőlőművelés eszközanyaga tehát az Érmellékkel mutat rokonságot. Szőlőprés. A fából készült, középcsavaros szőlőprések tájunkon egységes típust képeznek. Fő készíté^helyuk'TíiÓízeg'lcöTnyékén volt. A kiállított darab a XIX. század közepén készült, 1928-ban került a múzeum tulajdonába debreceni gazdától. Szőlő metszőkések. A rómaiak már időszámításunk első századaiban a látható, kombinált feladatra alkalmas metszőkéseket használták. A kiállított görbe kés (kacor) alakú metszőkések erdélyi típusok, a szépen díszített baltás típusok voltak jellemzőek az Érmeiléken. Használatukat a XIX. század második felében a rugós metszőollók kiszorították. A borkészítés eszközeiből. Mustmerő kanál Lapos dézsa Tök lopó 58