Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A hagyományos gazdálkodás és életmód – dr. Varga Gyula

A HAGYOMÁNYOS GAZDÁLKODÁS ÉS ÉLETMÓD Debrecen gazdálkodása a nagy határú alföldi mezővárosok egyik prototípusának tekinthető. Lényege a határszerkezet történeti alakulásával magyarázható. Vessünk egy pillantást a vitrinsor elején elhelyezett vázlatos határtérképre, mely a határszerkezet 1853-as állapotát szemlélteti. Szembetűnő, hogy a várost szőlő, gyümölcsös és zöldséges kertek gyűrűje vette körül. A kerteken kívül újabb gyűrűt képezett a belső legelők övezete, ahol a naponta hazajáró jószágokat legeltették. A várostól keletre ligetes erdők terültek el, kaszálókkal, jószágteleltető szállásokkal s a teleltetőhelyeken kialakuló tanyákkal. Nyugatra a szántóföldek s azokon kívül, a várostól mintegy 15—20 km-re kezdődtek a külső legelők. Ez a sajátos határszerkezet a XVI—

XVIII. század között alakult ki, amikor a Debrecent körülvevő falvak sorra elpusztultak. A szántóbirtok nagyobb részét előbb zálogban bírták, majd folyamatosan megvásárolták. A szántóföldeket részben háztelkek után osztották ki a lakosok között, részben ún. béres földek voltak, amelyeket a tehetősebbek pénzért szerezhettek meg. A földközösségi rendszer a XVIII—

XIX. század fordulóján szűnt meg, amikor a földek legnagyobb része a polgárok (cívisek) kezébe ment át, a legelők és az erdők azonban városi kezelésben maradtak. A nagy kiterjedésű határon — elsősorban a béres földeken — szükségszerűen alakult ki a tanyás gazdálkodás. A ház után való földek tartozékai voltak az erdei rétek és a nagyhortobágyi legeltetési jog. A földek művelési ágankénti megoszlását körgrafikon szemlélteti. Ebből megtudjuk, hogy 1853-ban a 182 000 holdat kitevő határ a következőképpen oszlott meg: Ház után való szántóföldek: 55 000 hold 30,5% Erdőségi kaszáló és szántó: 45 000 hold 24,5% Szőlő és gyümölcsöskert: 1 000 hold 0,5% Legelő: 80 000 hold 44,0% Beltelek: 1 000 hold 0,5% A kiállításon láthatjuk a cívis parasztgazdaság legfontosabb munkaeszközeit és használati tárgyait. 53