Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Üvegművesség – Szalay Emőke

ÜVEGMÜVESSÉG A magyarországi üveghuták a XIII—

XIV. század fordulóján a velencei üvegművészet hatására kezdték meg működésüket. A XVI. században a virágzó üvegművesség lehanyatlott, szinte teljesen megszűnt. A XVII. század végén indult újra fejlődésnek, majd a XVIII. században teljesedett ki. Az erdőben gazdag vidékeken, a Felvidéken, Erdélyben, a Dunántúlon a huták egész sora működött a XVIII—

XIX. században. Az üvegipar kialakulása után a kis huták a XIX. század végéig megőrizték a századok során kialakult formákat és díszítéseket. Az iparművészeti kiállítás utolsó termében kiállított üvegek a XVIII—

XIX. század magyar üvegművességéről nyújtanak képet. Az első vitrinben XVIII—

XIX. századi üvegek mutatják az üvegművészet első nagy ún. fúvottüveg stílusát. Ebben a stílusban az anyagszerűség nyújtja a tárgy szépségét, a művészi hatást tulajdonképpen a formával érik el. A legkorábbi darab egy vörös írásos mustrával díszített opálüveg bokály, amely a XVII—

XVIII. századi üvegeink egyik legértékesebb és művészileg talán legérdekesebb csoportjába tartozik. Az ilyen edények kialakítása úgy történt, hogy a képlékeny állapotban levő tárgyra üvegszálakat forrasztottak, majd addig forgatták kőlapokon, míg a fonalak a puha masszába beleragadtak és az edény fala ismét sima lett. Magyar jelenség az, hogy a fú vast az üvegszálak benyomása után is folytatták, közben az üvegszálakat csíptetőkkel összefogták, megakadályozták az egyenletes tágulást, így alakultak ki az ún. írásos mustrának nevezett minták. Ilyen típusú edények Erdélyben maradtak fenn nagyszámban, ezért az üvegművészet kutatói szerint ezek az üvegek esetleg az erdélyi üvegműhelyekben közelebbről Porumbákon készültek. Valószínűleg dunántúli üvegcsűrökben készültek a XVIII. századi német és osztrák hatásról tanúskodó színes opak zománcfestéssel díszített pálinkás bütykösök. Ezeknek a díszített üvegeknek az esetében igen nehéz a pontos készítési hely meghatározás, bár ezek valószínűleg éppen madár és virágábrázolásuk alapján, magyar termékeknek tekinthetők. Középkori típusra tekint vissza a kotyogós üveg, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a hasábos formába fúvott üvegből a levegőt kiszívták, így az oldallapjai összetapadtak és alsó, felső része között öt cső képezte az átmenetet. Ez a rusztikus üvegforma a XIX. század közepéig 299