Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Népi kerámia – Szalay Emőke

Legkorábbi példánya Katona Mihály 1790-ben készült céhremeke, amelyen a domborműves leveles virágos díszítmény körbefogja a szívalakban elhelyezett évszámot. A XIX. század elejéről származó edényeken felületükön beütött csillaggal díszített meghatározott alakzatban elhelyezett gombok alkotják a díszítményt. Szép példája ennek az 1815-ös évszámú céhremek, amelyen a domború körvonalban elhelyezett évszám felett szakállas férfifej jelenik meg. Jellegzetes díszítőelem ezeken az edényeken az emberfej vagy alak, sőt néhány esetben kis domborműves madarat is találunk. Kissé zsúfolt díszítése ellenére is egyik kiemelkedő darabja a zöld stílusnak a negyedik tárlóban elhelyezett 1831-ben készített korsó, amelyen a zöld leveles, makkos inda csigavonalban elhelyezve összefogja az egyes különálló díszítő elemeket. A készítő monogramja ezen is szívalakú keretben van elhelyezve. A XIX. század közepén a zöldmázas edények felületén is megjelenik a karcolás. Csak karcolás díszíti Molnár János 1844-es céhremekét. Ebből az alcsoportból a legkiemelkedőbb az 1851-es orroskancsó, amelyen már gazdag karcolt díszítés hálózza be az edény felületét, hullámos indájú hatkarélyos virágokkal és karélyos levelekkel díszített ágon szembeforduló madarakkal. A nagyméretű darabok mellett találunk kisebb edényeket is, ilyen az egyetlen zöldmázas tányér karcolt virágdíszítménynyel. Jellegzetes darabok az ún. csali-kancsók. amelyek a múlt század második feléből maradtak fent. Kedveltek voltak a kulacsok. A nagyrészt sima felületű, csupán pár domborműves, virágszerű gombbal díszített viszonylag nagyméretű darabok között a legszebb, legfinomabb megmunkálású Burai József 1844-es évszámú áttört középrészű, karcolt díszítésű kulacsa. 1878-ban készült Tóth Bálint lakodalmi hordókulacsa. Dísztárgyak voltak az áttört oldalú, metszett díszítésű kis kosarak. A század második felében készült darabokon a domború díszítés egyre szervetlenebbül illeszkedik az edény felületéhez, az edények elvesztik finomságukat, durván megmunkáltakká válnak, jól mutatva a debreceni fazekasság bekövetkező művészi és technikai hanyatlását. A jelenleg ismert anyag alapján a legkésőbbinek a vörösbarna mázas edények csoportját tekintjük. Ebben a csoportban maradt fent a legtöbb nagyméretű edény, amelyek szinte kivétel nélkül mind céhremekek, amit a fülük alatt elhelyezett, benyomott F. C. pecsét igazol. A korai darabok kiöntőcsöves korsók, a későbbiek között kantát is találunk. Az eddig megismert díszítőelemek mellett, különösen a korai darabokon egy újabb motívum, a szőlőfürt jelent meg. A középső tárlóban elhelyezett edények között a legkorábbi évszámos darab 1826-ból való. Ennél az időpontnál talán egy készült korábban, amelyen a XVII. századi karélyos virágot láthatjuk, éppúgy, mint a bárándi kantán. Díszítés tekintetében kiemelkedő darab Török Ferenc 1832-ben készített remeke, amely ennek a stílusnak összes jegyeit kiforrott alakban mu257