Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A régészeti kiállítás – Sz. Máthé Márta–M. Nepper-Ibolya–dr. Mesterházy Károly

konstrukciót, amely elképzelhetővé teszi a késő bronzkori női viseletet. A bronzékszeregyüttes kiegészítője az az aranylemezből hajlított hajfonatdísz, mely tömör változatban már a korábbi korszakokban is ismert volt. (Ld. 7. vitrin.) 13. vitrin. Korai vaskor (i. e. 750—300). A Kárpát-medence történetének az a szakasza kezdődik meg i. e. 700 körül, amelyről már ókori történet- és földrajzírók feljegyzései állnak rendelkezésünkre, görög és latin nyelven. A kor népei ismerték és használták a vasat, amely lehetővé tette a szerszamok nagy részének vasból készítését, a vasnak az elterjesztése pedig a társadalom és a gazdaság fellendülését vonta maga után. A keleti sztyeppékról 550 körül érkező szkítakori népek lelete került elő Ártánd Zomlinpusztán 1953-ban. A fejedelmi lelet a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában tekinthető meg. A vaskori népek közül ezek azok, akik megyénk területét is megszállták. Azonban az itt talált leletanyag egyik hagyományos értelemben vett területhez sem sorolható. Jellegzetes kerámialeleteik korongolatlan és korongolt magasra felhúzott fülű bögrék nagy tömegben kerültek elő kettős rítusú temetőikből. A kiállított anyag zöme a Hortobágy Árkuson 1959—60-ban leletmentett közel 50 sírós temető anyagát foglalja magába. A hamvasztásos sírokból világossárga kék pávaszemes berakású fajanszgyöngyök, elektron fülbevalók, illetve hajkarikák, korongolt és korongolatlan tálak, csuprok, tárolóedények kerültek elő. A vitrinben látható a Hajdúnánás Tedejről előkerült szórvány sírnak a bronztükre és kúpos végű elektron fülbevalója is, valamint a háromélű jellegzetes szkíta nyílhegyek. 14. vitrin. Késő vaskor kezdete (i. e. 300—250). Az indoeurópai kelták az időszámításunk előtti IV. századtól kezdve folyamatosan megszállták a Dunántúlt, a Felvidéket, Erdélyt. Erdély megszállásával nagyjából egy időre esik megyénk keleti szélének kelta uralom alá kerülése is. Ez az időpont a IV. század végére tehető, tehát jóval korábbra mint azt az eddigi kutatások tudni vélték. A filigránművű bronzlánc, a plasztikus díszítésekkel tagolt bronzkarperecek, a kereszt alakú taggal ellátott ruhadísz, s a szépen megmunkált, díszített nagygombos bronzfibula (ruhakapcsolótű) a korai kelta temetők anyagának formai, technikai jellegzetességeit viselik magukon. A bikafejes kis korongon készült csésze szinte tökéletes fazekasmunka, amelyeket a Körösszegapáti homokbányában feltárt kelta temető 3. sírjában találtunk. A fényesre simított felületű, lencse formájú, hasú edény egészen korai kelta fazekashagyományokat követ. A vitrin jobb oldali részében kelta fegyverek: lándzsák, kard, gombban és karikában végződő kések vannak kiállítva. Ugyanitt nyert elhelyezést egy hosszú lapos fenőkő is, mely a férfiak készségéhez tartozott. 23