Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

A művek többsége savval maratott eljárással készített rézkarc, vagy az alapelvében ezzel rokon, de több, bizonyos fizikai erőt, vésett munkát igénylő rézmetszet. Néhány lap mindkét technikai eljárást egyesíti. Ideje, hogy az évtizedekig indokolatlanul statisztaszerepre kárhoztatott érem-, illetve 1007 (ebből régebbi 296) metszetet tartalmazó grafikai gyűjtemény, jelentősége és értéke alapján ismét elfoglalja méltó helyét. Állandó kiállításunkon eddig nem szerepelt grafikai gyűjteményünknek Michael Wohlgemuth (1434—1519) oltárkép-, miniatúrafestő, fametsző és Wilhelm Pleydenwurff (1450—1494: Buda vára Mátyás király korában című fametszete. (3. kép.) Megkülönböztetett figyelemre méltó, mert a Buda várát 1470 előtt megörökítő, a középkori állapothoz legközelebbi ábrázolás. Ezt a lapot 1978-ban összehasonlítottuk a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában őrzött Hartmann Schedel: Liber chronicarum (Nürnberg: Anton Koberger, 12. júl. 1493. 2°. 326 ff.) könyvritkaság CXXXIX. oldalán látható fametszetével 240 X 522 mm). A Világkrónika című könyvnek illetve a múzeumi példánynak fametszete, magyarázó szövege és papíranyaga azonos. Legrégibb, közel ötszáz éves fametszetünk alkotójának nürnbergi műhelyében számos segédje között volt a legnagyobb német festő Albrecht Dürer is, akinek őse Kelet-Magyarországról vándorolt ki. Dürernek négy évig Wohlgemuth volt a mestere. A XV. sz. vége táján a fametszés tökéletesedett azáltal, hogy az addigi párhuzamos metszésvonalak gazdagodtak a keresztmetszéssel is, melyet bizonyára Wohlgemuth (vagy egyik munkatársa) alkalmazott először. A fametszetnek több épület-ábrázolásán ez a technika is jól megfigyelhető. Kár lenne vitázni azzal a megállapítással, hogy a fametszeten „Buda Nürnberghez hasonlít", ugyanis jól felismerhető a középkori várpalota és vár jellegzetes körvonala cserépfedésű tetőivel, toronysisakjaival. Az utóbbi évtizedek régészeti feltárásai alapján megállapítható: a Budát kelet felől ábrázoló fametszet a (Corvin) Mátyás király korabeli építkezésnek művészi és hiteles dokumentuma. Flamand származású, vagyoni és vallási okokból Antwerpenből elüldözött család sarja Georg Hoefnagel (1542—1600) miniatúrafestő és rajzoló. Mint kereskedő bejárta Európa több országát, majd művészként Bécsbe s Prágába is eljutott a művészetet kedvelő II. Rudolf császár udvarába. Feltehetően hazánkban is megfordult. Az általa közzétett rézmetszetek alkotója fia, Jakab. Illusztrációi nemcsak a XVI. századi Magyarország (várai, tehát korábbi) építészetét mutatják, sorozata a magyar, sőt a hajdú viseletnek, fegyvereknek, munkaeszközöknek valósággal tárháza. Figyelmünkre különösen érdemes Jacob Hoefnagel (?—1630) egyik grafikája: Esztergom rombadőlt városának képe, 1595. (Két oldalról. 4. kép.) A vár közelében buzogánnyal, puskával és szablyával ábrázolt — korabeli magyarázó szöveg szerint: „vasalt lábbelit" viselő „földet 202