Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

„Fegyvert s vitézt éneklek...” – Szalay Emőke

6. kép. Vaspajzs. Magyar, XVII. század dővel és leengedhető orrvédővel ellátott sisakok a XVII. század közepéig éltek a használatban. Míg a sisak a fej védelmét szolgálta, a test többi részét a különféle vértek borították. A XVII. századi sodronying a sodronyos vassapkával magyar védő fegyverzet volt. A mellette levő velencei dísz félvértezetet egész felületén gazdag aranyozott díszítés borítja. Még egy vérttípus látható a kiállításon, egy német tornavért, a XVII. század elejéről, díszítése maratott. A vértek körül pajzsok kerültek elhelyezésre. Legkorábbi közülük az ún. pavéze — álló pajzs, gyalogsági védőfegyver, Mátyás király seregében használták. A bükkfából készített pajzsot bőrrel vonták be, külső felületét festéssel díszítették. A XVI századi eleji ún. huszártárcsa díszítését nagyfejű szegecsek és stilizált tollbokréta adja, ennek alapján nagyszebeni készítménynek tarthatjuk. Olaszországban a XVI. században vívó gyakorlatoknál használták a vasból készült kisebb méretű pajzsokat. Ilyen az aranyozott díszítésű domború felületű pajzs, mellette az egyszerű díszítetlen vaspajzs, magyar huszárpajzsként ismeretes. A pajzsok mellett ütőfegyverek kerültek elhelyezésre, nagyrészt buzogányok, 187