Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

„Fegyvert s vitézt éneklek...” – Szalay Emőke

4. kép. Vassalap. Olasz, XV. század csúcs egyre nőtt, így fokozatosan döfőfegyverré vált az alabárd. A XVI. században a hosszúra nyúlt döfőcsúcs fokozatosan megrövidült, és lándzsa, levél alakot vett fel. A kiállított darabok a korai svájci típusoktól a hosszú döfőszuronyos és a levél alakú, maratott díszítésű, már eredeti harci funkcióját elvesztő dísz-, illetve jel vényfegyverré vált alabárdokig változatos formákat mutatnak. Kitűnik közülük a különleges alakú, olaszoknál kedvelt típus, a glefe. Az ablak melletti részben levő döfőfegyverek sorában az első egy magyar partizán. A partizán a XV—

XVI. században fejlődött ki. Jellemző formája a középső széles döfőcsúcs oldalán két kis szimmetrikus tüskével. A kiállított példány díszes darab. Pengéjében a vörösrézberakás Szűz Máriát ábrázolja, nyakát az eredeti vörösbársony-bevonat díszíti. A mellette levő nyárs alakú lehajló oldalpengékkel ellátott fegyver a XV—

XVI. században használt spétum. A hasonló, de félhold alakú oldalpengékkel felszerelt XV—

XVI. századi gyalogsági fegyver a runka a spétumhoz hasonlóan díszfegyverré vált. Az utolsó lándzsa alakú döfőfegyver a sponton, a partizánból fejlődött ki a XVII—

XVIII. században, elsősorban rangjelző szerepe volt. A következő egységet a védőfegyverek képezik. Az első tárlóban kiál185